Sehogyse emészthető ez az aranylabda dolog számomra az utóbbi két évben. Megpróbáltam kihúzni magamból, hogy mi a gond azzal, hogy másodszor is hoppon maradtunk. Avagy, hogyan lehet félresöpörni egy olyan nárcisztikus sznob zsenit, mint Neuert, akinek a karaktere tökéletesen passzol az egyéni elismerésekhez?
Annyit mindenképpen szeretnénk elmondani a most befejeződött ghálával kapcsolatban, hogy Jerome Boateng jelenünk legalulértékeltebb és legszerencsésebb játékosa.
Az odáig nyilvánvaló, hogy a Bayern elmúlt öt évével nehéz lenne elégedetlenkedni, amennyiben az eredményekre fókuszálunk, márpedig az egy versenysport, tehát arra. Nyilván tele volt egy csomó olyan eseménnyel, amit adott esetben azóta sem lehetett megemészteni, ráadásul volt benne van Gaal, pláne van benne jelenleg is Rafinha, de ettől függetlenül azzal is nehéz lenne vitázni, hogy egy eredményközpontú világban (mondom, versenysport, annak is a csúcsa) jelenleg elég jó úton halad a csapat.
Egy tökéletesen semmitmondó bevezetőnek ez akkor talán meg is teszi, jöhet a káromkodós rész (nem). Engem ugyanis egy ideje egyre jobbban foglalkoztat annak a - vélt vagy valós - tudatosságnak a megfigyelése, amely a négy öreg utáni korszakra készül. Nincs már olyan messze.
Ennél a folyamatnál csak az lesz érdekesebb, hogy mind a négy érintett időben belátja-e majd, hogy mikor kell hátralépni. Majdnem leírtam, hogy szerintem kivel lesz ilyen gond és kivel nem, de megérzéseket dobálni a levegőbe egy leadben nem túl elegáns. Írtam ezekről inkább egy posztot.
a cserepadunk odabasz!
Reservebank:
Reina (Tor), Zingerle (Tor), Gaudino, Scholl, Weiser, Kurt, Pizarro
