ich habe fertig

Az odáig nyilvánvaló, hogy a Bayern elmúlt öt évével nehéz lenne elégedetlenkedni, amennyiben az eredményekre fókuszálunk, márpedig az egy versenysport, tehát arra. Nyilván tele volt egy csomó olyan eseménnyel, amit adott esetben azóta sem lehetett megemészteni, ráadásul volt benne van Gaal, pláne van benne jelenleg is Rafinha, de ettől függetlenül azzal is nehéz lenne vitázni, hogy egy eredményközpontú világban (mondom, versenysport, annak is a csúcsa) jelenleg elég jó úton halad a csapat.

Egy tökéletesen semmitmondó bevezetőnek ez akkor talán meg is teszi, jöhet a káromkodós rész (nem). Engem ugyanis egy ideje egyre jobbban foglalkoztat annak a - vélt vagy valós - tudatosságnak a megfigyelése, amely a négy öreg utáni korszakra készül. Nincs már olyan messze.

Ennél a folyamatnál csak az lesz érdekesebb, hogy mind a négy érintett időben belátja-e majd, hogy mikor kell hátralépni. Majdnem leírtam, hogy szerintem kivel lesz ilyen gond és kivel nem, de megérzéseket dobálni a levegőbe egy leadben nem túl elegáns. Írtam ezekről inkább egy posztot.

Évek óta lengett ingaként felettünk Lahm sérülése, s mikor máskor következhetett volna be, mint mikor tényleg minden kulcsjátékos (még Rafinha is) volt már sérült hosszabb ideig ebben a szezonban?

Az első basszameg után azért kicsit a helyzet mögé nézve mondom, hogy azért nem kell fellógatni magunkat, ezt a három hónapot értékesen is fel tudja majd használni a kopasz, s muszáj is lesz neki, mert totálisan elfogyott a keret, új opciót kell keresni, nem csak a posztlahmi korszakra, hanem már erre a szezonra is.

Löw példáján láthatjuk, hogy nem olyan egyszerű megoldani egy olyan játékos pótlását, aki röpke tíz éve a világ egyik legjobbja, majd az egyik nap egyszerűen nem jön többet dolgozni, ezért szerencsés most Pep, mert egy olyan időszakban kísérletezhet egy klubcsapatban, amikor igazi károkat nem tud okozni.