ich habe fertig

Nincs rossz válasz.

Csak képzeld el.

...hogy megmutassam nektek a kedvenc képemet Robbenről.

Tudom, nagyon izgultok, annyit szívesen elárulok előre, hogy nincs rajta se Szubotics, se Weidenfeller.

Az odáig nyilvánvaló, hogy a Bayern elmúlt öt évével nehéz lenne elégedetlenkedni, amennyiben az eredményekre fókuszálunk, márpedig az egy versenysport, tehát arra. Nyilván tele volt egy csomó olyan eseménnyel, amit adott esetben azóta sem lehetett megemészteni, ráadásul volt benne van Gaal, pláne van benne jelenleg is Rafinha, de ettől függetlenül azzal is nehéz lenne vitázni, hogy egy eredményközpontú világban (mondom, versenysport, annak is a csúcsa) jelenleg elég jó úton halad a csapat.

Egy tökéletesen semmitmondó bevezetőnek ez akkor talán meg is teszi, jöhet a káromkodós rész (nem). Engem ugyanis egy ideje egyre jobbban foglalkoztat annak a - vélt vagy valós - tudatosságnak a megfigyelése, amely a négy öreg utáni korszakra készül. Nincs már olyan messze.

Ennél a folyamatnál csak az lesz érdekesebb, hogy mind a négy érintett időben belátja-e majd, hogy mikor kell hátralépni. Majdnem leírtam, hogy szerintem kivel lesz ilyen gond és kivel nem, de megérzéseket dobálni a levegőbe egy leadben nem túl elegáns. Írtam ezekről inkább egy posztot.

József nagy sétát tett, ki kell tisztítania a fejét. Visszaadni a futballt a játékosoknak. - visszhangzott még mindig a fejében.

Leült egy padra, és az édesanyjára gondolt.

Mint a bonbon... Eddig is így élt, eddig is így állt hozzá a futballhoz, hiszen mócsing is megmondta: "a komplett csapatjáték totálisan véletlenszerűvé süllyesztése testesíti meg az egész koncepció ürességét, ennek a vergődésnek az értelmetlenségét".

Ez nem segít túllendülni a válságon. Visszaemlékezett a gyermekkorára...

Madárnak lenni, messze repülni... Szabadnak lenni, mint egy madár... Visszaadni a futballt a játékosoknak... - visszhangzott a fejében.

IGEN! EZ AZ!

Szabadság, egyéniség, testvériség! EZ AZ!