József nagy sétát tett, ki kell tisztítania a fejét. Visszaadni a futballt a játékosoknak. - visszhangzott még mindig a fejében.
Leült egy padra, és az édesanyjára gondolt.
Mint a bonbon... Eddig is így élt, eddig is így állt hozzá a futballhoz, hiszen mócsing is megmondta: "a komplett csapatjáték totálisan véletlenszerűvé süllyesztése testesíti meg az egész koncepció ürességét, ennek a vergődésnek az értelmetlenségét".
Ez nem segít túllendülni a válságon. Visszaemlékezett a gyermekkorára...
Madárnak lenni, messze repülni... Szabadnak lenni, mint egy madár... Visszaadni a futballt a játékosoknak... - visszhangzott a fejében.
IGEN! EZ AZ!
Szabadság, egyéniség, testvériség! EZ AZ!
SZABADSÁG! IGEN! Ha megkapják...
Akkor megállíthatatlanok!
EGYÉNISÉG! EZ AZ! Hier spielt the music, super-super homie!
TESTVÉRISÉG! EZ AZ!
Madárnak lenni, messze repülni! Szabadnak lenni, mint egy madár! Visszaadni a futballt a játékosoknak!
József megnyugodott. Mégis egy ZSENI! Mégis működhet a rendszer! Mégis szeretni fogják!
Hacsaknem...
Afene... Ez még így sem lesz jó...
Aztán egyszer csak...
Hogy aztán lesz-e végül Rómából...
Hannover?
Azt senki se tudja... De egy dolgot biztosan állíthatunk. Történnek dolgok. Ez végre a színes, szélesvásznú álomkabát.
Felkészül: Európa.
Mi szóltunk.