Napok óta feszít belülről egy érzés, amikor erre a meccsre gondolok, mégpedig az, hogy a keret ebben a jelenlegi állapotban a triplázásra biztosan nem alkalmas, ahhoz egy szupersebességgel felépülő Alaba kéne, akit még Robben is legyorsul rehabilitációban. Ugyanakkor ez nem baj, mert valódi kérdések csak a BL relációjában vannak.
Hiába tűnt első blikkre lefutottnak majd' az összes negyeddöntő, a Real-Schalke még az első meccs után is, viszonylag kiegyensúlyozott párharcokat hoz ez a kör, a komoly formaingadozások miatt még a sebezhetőnek tűnő csapatunk is nagyobb eséllyel indul a végső győzelem felé, mint azt a játékunk milyensége vagy leendő ellenfeleink stílusa prognosztizálná.
Látva Pep idegenbeli statisztikáit, meg emlékezve arra, hogy pár éve még Stuttgartban, már a posztszabicsimi-korszakban, is leikszelt egy első meccsen, a tavalyi manchesteri horrorról nem is beszélve, nem meglepő, hogy rámentünk a biztos ikszre idegenben, ami ugyan egyrészről elvesztegetett kilencven perc volt az életünkből, másrészről ugyanúgy hozzátartozik Pephez, mint az öncélú labdabaszás, így jogos a kérdés, hogy mégis mi a herét vártunk?
Úgy kellett nekünk ez a meccs a felkészülési időszak közepére, mint Brenonak a gyufa a lakásában, de ha már itt van, nézzük mit lehet kihozni a helyzetből. Többnyire egy kellemetlen, leginkább a moszkvaira hasonlító meccset, ha meg az eredmény is hasonló lesz, akkor csak örülünk, mint Vincent.
