Sehogyse emészthető ez az aranylabda dolog számomra az utóbbi két évben. Megpróbáltam kihúzni magamból, hogy mi a gond azzal, hogy másodszor is hoppon maradtunk. Avagy, hogyan lehet félresöpörni egy olyan nárcisztikus sznob zsenit, mint Neuert, akinek a karaktere tökéletesen passzol az egyéni elismerésekhez?
Egyszerűen nevetséges, hogy a marketingérték meg a facebook lájkok száma, meg a világ civilizálatlan, szalmakunyhós, mezítlábas féltekén élő tudatlan újságírók szavazatai, meg a korrupt Blatter dönt a világ legjobb focistájáról. Na meg a Levante ellen a hatodikat berúgni mennyivel könnyebb, mint megnyerni a béelt vagy a vébét.
Nem, nem a fentiek miatt emészthetetlen a dolog. A témával kapcsolatos össznépi diskurzus csak szimplán idegesítő. Ez az egész hisztéria kíséretiesen kezd hasonlítani az Eurovíziós dalfesztiválra, aminél maximum két károsabb dolgot ismerek a világon, beleértve Rafinhát is. (És ha már Euroviziós, mi csak a néger osztrákokat szeretjük, a szakállasokkal hagyjanak békén!)
Visszakanyarodva az első mondathoz, az valahogy nem igazán illik bele a profilunkba, hogy zsinórban másodszor küldjük vesztest játszani a fiainkat Zürichbe. Pláne, hogy szimpatikus vesztest!
Az még csak hagyján, hogy Franckot tavaly totál behülyítették ezzel a témával, aztán úgy viselkedett, amikor kihúzták azt a mocskos szar cédulát (MÉSZÖLY K., 2007), mint egy sértődött kisfiú. Mondjuk ennél csak egy cseppet volt fájóbb, hogy utána kuka lett az egész tavasza.
Na de azért Manu más, neki szerintem rohadtul nem fér bele az imidzsébe, hogy odaröppen az arannyal bevont magánrepülőn, aztán kisül az egészből egy ilyen vesztes szituáció, ahol gratulálnia kell másoknak. Igen, neki, akit soha nem láttuk még más pózt felvenni, mint ezt a kihúzom magam, és vágom hozzá a temegkiaf*sz vagy fejet. Valahogy ezért is hittem el, hogy jóval több sansza lehet egy ilyen „szépségkirály” választáson, mint tavaly Ribérynek.
Meg hát valljuk be, azért úgy lett volna az igazi, ha egy aranylabdát is bezsúfolhatunk az Erlebnisweltbe, a kortárs történelmi részleghez.
Persze Neuer még fiatal, simán nyerhet kettő-három ilyet a következő időszakban. Most csak vicceltem.
Szóval tényleg emészthetetlenül hülye érzés, amikor az instragramtól a twitteren át a facebookig teleszórja az FCB a netet azzal, hogy unglaublich meg Neuer a harmadik és ráadásul három bayernes az év csapatában. (Persze, tudjuk jól, hogy világunkat manapság a közösségi média uralja...)
Az elején még le akartam vonni valami olyasmi tanulságot, hogy igazából az lenne a Bayern, ha jövőre valamelyik gyúrót küldenénk a gálára a jelölt játékosok helyett, Pep már úgyis hiányolta Neuert a videóüzenetében az edzésekről. (Apropó Pep, a retardált, érthetetlenül nyöszörgő hangú bejelentkezésével az egyik legszínesebb része volt a gálának, Löw mellett, aki az ötpercesre nyúlt beszédében a „Föld minden edzőjének köszönöm” mondat után már csak egy coming outtal tudta volna menteni a menthetetlent).
Na de rájöttem közben, hogy értelmes következtetés nincs, vagy ha mégis, akkor következetlen lenne a poszt, ami persze nem szokott problémát jelenteni, de akkor is.
Annak azért örültem mindkét évben, hogy legalább Ronaldo vitte el előlünk a díjat, mert ez a gömb számomra javarészt a karaktereknek szól, így például szabályban rögzíteném, hogy az autista argentinnak tilos odaadni. CR-t viszont tényleg csípem, számomra ő a XXI. századi sztár prototípusa, mindene adott hozzá. (Mondjuk Ibra is nagy kedvencem, ha már nyilvános gyónásba kezdtem.)
Ezen a vonalon elindulva vert hevesebben a szívem mielőtt Henry kimondta a nevet, hát meg igazából ezért is néztem végig a gálát és éreztem megint hülyének magamat utána.
Manu mégicsak rátette a vb-arany óta a meccseit erre a díjra, a pózolási barométer már néha kiakadt az őszi Bundás meccseken, amikor csak elenyésző másodperceket töltött a tizenhatoson belül. Mondjuk én imádtam.
Végül csak halkan jegyzem meg, hogy amikor a Real ronggyá alázott minket az Allianzban, akkor Manu sem éppen a nyugalom és a laza sznobság szobra volt. Emlékszem olyan kijövetelére, amikor csak Bale-n múlt, hogy az odabénázott labdát nem bírta a támadó térfél közepéről az üres kapunkba passzolni.
Hát ilyesmik jutottak eszembe, minden további okfejtés pedig tényleg vesszen a romkocsmák és a fanklubos fórumok szürkeségébe, aztán májusban meg jön végre az Eurovízó!
