Azok után, hogy az utóbbi években már elbúcsúztattam Luiz Gustavot, Mariot és tavaly a megrészegedett cafkát, Tonit is, komolyan nem gondoltam, hogy ennél lényegesen rosszabb is bekövetkezhet majd. Persze számoltam egy Ribery-búcsúval, miután a teste végleg csütörtököt mondott, a jegyzetek már a fiókban vannak a Badstuber, kegyetlen élet duettről, de igazából most is nehezen értelmezhető, hogy a lassan harmincegybe forduló Schweininek éppen mondom a köszönetet, miközben Vidal már játékoskijáróban melegít.