Van miről beszélgetni a posztok alatt, mi sem írunk már, nincs BL-győzelem sem hetente, de a Flick által Münchenbe telepített szellemi tőke miatt néha muszáj megszólalni.
A kommentem a készülő csirkepöri miatt délelőtt abbahagytam, de ehhez hozzácsapom még azt, hogy ha Leon tud fejlődni a passzokban, amiben jelenleg nem egyértelműen világklasszis, akkor nem csak Kimmich, de Müller és a gyengébbnél is gyengébb rb-k dolgát is leegyszerűsíthetné.
Amúgy valahol biztos megköszönhetjük, hogy ezekkel a baromfi ízesítésű parasztos parizerekkel kellett bírkózni...
Ezt a három dolgot most is tschak úgy szórakozottan itt hagynám...
Szóval akkor King Koman...
Néhány napja az akkori lelkiállapotomnak megfelelően kijelentettem, hogy a lelkem kicsit megnyugodott az összejött döntő végett, amit hét éve üldöztek a Jupp-éra utáni kirakatigazolások és azok, akik a Donnal átélték Londont és Münchent.
Bevallom, ezt legalább két és fél napig valóban így gondoltam, majd próbáltam kitűzni a klub következő célját, amihez elengedhetetlen, hogy a végén ne úgy álljunk, amit nem szeretnénk.
/vendégszerzőnk: sunnyalbion/
Miközben Katalónia romokban, a csatamezőt a katalán armada feltrancsírozott cafatjai borítják, Messi nyugdíjba készül, a közeli kocsmákból pedig kihallatszanak az éjjel soha nem érhet véget sramli-verziójának akkordjai, itt az ideje, hogy elkezdjük felfogni, mit is láttunk pár órája.
