ich habe fertig

Most, hogy a Sané-transfer folyamatosan, minden szembejövő akadályt legyűrve 

rückt näher,

illetve nincs egy hete az azóta is fejlődés nélkül álló, Falk által hűvös tweetben cáfolt, bombabiztos értesülésnek a Transfermarkt részéről, miszerint Leon Bailey dicsőséges leigazolása

angeblich fix,

lassan érdemes lenne elgondolkodnunk azon, mi mit tudunk vállalni, ha mondjuk Roca ügyében is megjelenik a hír:

er wird wohl zum Bayern.

Legyen benne egy kis játék, buzikáim.

Ezúton szeretném megfogadni, előttetek és a teremtő előtt vállalni, hogy ha a jelenlegi Transferperiode alatt Sané és Bailey és Roca is jön, akkor vásárolok a Vissel Kobe webshopjából egy Podolski-mezt (tízes, geci!!!!), aztán a múlt héten, horgászat közben elég idétlenül lebarnult felsőtestemre húzva indiánszökdelésben érkezem az Eltékozolt Andreas Ottlok Múltjáért nevű alapítványom nyitóbulijára, ahol egyrészt megválasztjuk Rugovics Vendelt a felügyelőbizottság élére, másrészt a legszexibb albínó, azaz Winnie Schäfer segglevével ízesített koktél lesz a welcome drink, a tombola győztese pedig egy olyan szobrot kap, amiről még mi sem tudjuk eldönteni, hogy Gianluca Gaudino combizmát, vagy a nyolcvankilencedik percek örökös csatárfenoménjaként emlékeinkben rögzült van Buyten bicepszét ábrázolja.

Valaki segít, hogy mennyibe kerül? Húszezer, azt látom, de német márkára átszámolva ez mennyi?

Bailey és Roca neve cserélhető egyébként, ahogy jólesik, csak bátran. A lényeg, hogy ti meg én, együtt várjuk a csodát, és legyen tétje!

Virtuális csapatod.

És közben Brazzo is csapatja!

Csapatási!

Kicsit féltem a cím leírása után, mert hát mi a faszomat lehetne mondani erről a bajnokságról, akár egy mondatot is. Viszont ha már leírtam, akkor csináljuk.

Íme: ha sok év múlva fel kell majd idézni 2019-et, akkor úgy fogok rá visszautalni, mint az az év, amikor a hazai dupla besöprése előtt álló abszolút baszókutya a záró forduló előtt megszellőzteti a begyűjtött trófeák számától független edzőcserét, mert ezzel akarja motiválni a keretet - pont arra a két meccsre, amiken a trófeákat el lehetne hódítani.

Készüljünk fel, itt visszakérdeznek majd a jámbor olvasók, hogy nincs-e ebben ellentmondás, és hát mi nem tudunk mást tenni, csak széttárjuk szárnyainkat, majd finoman elvitorlázunk a viharként táncoló messzi távolba.

Jó, tessék, a lényeg:

holnap játszik tétmeccsen utoljára az Allianz gyepén Ribéry és Robben.

Minden más kurvamindegy.

Ráadásul végre legalább mindenkiről kiderül, mit tervezett arra a napra.

És Rafinha is elbúcsúzik.

Én például megöregedtem, szomorú vagyok már a búcsúknál, nem bírom a torokba szorult gombócokat, piszkosul elérzékenyültem a zsebtolvaj fejű álbrazil sajttáján is. Shame on me.

Inkább megnézem újra a homokórás videót.

Hangolódjál!

Nagyjából 19 fok lehett, amikor Jogi Löw és Oliver Bierhoff megérkeztek a Säbenerre. Jogi pilóta napszemüvegén visszaverődő fényből ismerős arcok köszöntek vissza. A kapitány egy bordó garbót viselt, hanyagul betűrve a homokszín nadrágjába. Már olyan formán volt ez hanyag viselet, hogy a felső a nadrág jobb zsebe felett enyhén ki volt tűrődve, valamint ezen a tájékon valamivel gyűrödtebbnek is tűnt az anyag. Ezen a ponton rendkívül fontos megjegyezni, hogy a hirtelen jött meleggel nem nagyon tudtak mit kezdeni a heréi, így azok enyhén izzadtak. Pézsma, gondolta magában a német válogatott vezetőedzője, de nem is akkora nagy baj az, sőt, hát hiszen erre buknak a lányok. Aztán hirtelen valami megzavarta a gondolatmenetét. Érezte, hogy a Le Coq Sportif márkájú hófehér zoknija átnedvesedett, és talán már a világoskék British Knights sportcipője is kapott a testnedvekből. Megszagolná, de úgy megszagolná, gondolta magában, de hirtelen valami ismételten megzavarta...