ich habe fertig

Kicsit féltem a cím leírása után, mert hát mi a faszomat lehetne mondani erről a bajnokságról, akár egy mondatot is. Viszont ha már leírtam, akkor csináljuk.

Íme: ha sok év múlva fel kell majd idézni 2019-et, akkor úgy fogok rá visszautalni, mint az az év, amikor a hazai dupla besöprése előtt álló abszolút baszókutya a záró forduló előtt megszellőzteti a begyűjtött trófeák számától független edzőcserét, mert ezzel akarja motiválni a keretet - pont arra a két meccsre, amiken a trófeákat el lehetne hódítani.

Készüljünk fel, itt visszakérdeznek majd a jámbor olvasók, hogy nincs-e ebben ellentmondás, és hát mi nem tudunk mást tenni, csak széttárjuk szárnyainkat, majd finoman elvitorlázunk a viharként táncoló messzi távolba.

Jó, tessék, a lényeg:

holnap játszik tétmeccsen utoljára az Allianz gyepén Ribéry és Robben.

Minden más kurvamindegy.

Ráadásul végre legalább mindenkiről kiderül, mit tervezett arra a napra.

És Rafinha is elbúcsúzik.

Én például megöregedtem, szomorú vagyok már a búcsúknál, nem bírom a torokba szorult gombócokat, piszkosul elérzékenyültem a zsebtolvaj fejű álbrazil sajttáján is. Shame on me.

Inkább megnézem újra a homokórás videót.

Hangolódjál!

Nagyjából 19 fok lehett, amikor Jogi Löw és Oliver Bierhoff megérkeztek a Säbenerre. Jogi pilóta napszemüvegén visszaverődő fényből ismerős arcok köszöntek vissza. A kapitány egy bordó garbót viselt, hanyagul betűrve a homokszín nadrágjába. Már olyan formán volt ez hanyag viselet, hogy a felső a nadrág jobb zsebe felett enyhén ki volt tűrődve, valamint ezen a tájékon valamivel gyűrödtebbnek is tűnt az anyag. Ezen a ponton rendkívül fontos megjegyezni, hogy a hirtelen jött meleggel nem nagyon tudtak mit kezdeni a heréi, így azok enyhén izzadtak. Pézsma, gondolta magában a német válogatott vezetőedzője, de nem is akkora nagy baj az, sőt, hát hiszen erre buknak a lányok. Aztán hirtelen valami megzavarta a gondolatmenetét. Érezte, hogy a Le Coq Sportif márkájú hófehér zoknija átnedvesedett, és talán már a világoskék British Knights sportcipője is kapott a testnedvekből. Megszagolná, de úgy megszagolná, gondolta magában, de hirtelen valami ismételten megzavarta...

Mert hogy rá fog baszni az ujjára. Persze nem mindegy, hogy csak másnapos és azért remeg, mint minden normális ember, vagy őszintén be van szarva a tűz látványától.

Niko most fog először tüzet látni közelről és bár nem hiszem, hogy a flipchart előtt ne tudná, mi a megoldás az a csapat ellen, amelyik pont azt tudja a legjobban, amivel a sajátja a legkevésbé tud mit kezdeni (ez azért így, leírva még keményebb, mint kimondva), de az azért tényleg kurva nehéz és ritka, hogy elsőre a flipchart előtt és a pályán is menjen minden.

Ahogy mondani szokták, ha az utolsó pillanatig nyílt kérdés lesz a továbbjutó kiléte, akkor már félig boldogan halunk meg, még ha nem is őszinte mosollyal az orcánkon.

Mindeközben Mats barátunk a farpofáit összeszorítva várja a fejleményeket, és a karácsonyi körsms címzettjei közé valahogy Kovac mester is becsúszik.