Teljesen kikészített ez a hosszú hétvége... Még pénteken este hazafelé beugrottam a legközelebbi nonstopba, ahova már nem is emlékszem, hogy miért nem szoktam járni, de pont csak annyi volt a vonatig, hogy máshová már nem lehetett, és mondtam, hogy ide nekem egy Leroy krémzánét, és nem, kurvára nem érdekel, ha öt perc múlva zárnak, akkor rikácsoljon itt nekem bárki, mint egy fürdőskurva, ha majd a záráshoz kibaszott 23:55-öt ír a Google a mobilomon, vagy esetleg nem ártana leszedni végre a nonstop táblát, talán bezárni a picsába ezt a húsz négyzetméternyi kiskereskedelmi egérlyukat, ha így már túmács a szégyen, és hát igyekezni kéne a kétszáz milis Leroyt, maximum tíz százalék zsírral, és igen, a Leroy üveges, még mindig csak üveges létezik, szóval kár ismét a medvesajtok mellett keresni, mert ott a poharas joghurtok vannak, a kurva kaukázusi kefír meg a többi szar, nekem meg megy a vonatom, szóval a másik kis tejes hűtőben lesz az összes többi üveges kiszerelés mellett, mert a Jenkins van abban a retrokomcsi kakaós zacskóban, amire amúgy kurva nagy betűkkel ráírták, hogy HABTEJSZÍN, bazmeg, de amúgy a Leroyból is a kéket, semmiféleképpen sem a pirosat, és igen, felesleges megkérdezni azt is, hogy akkor vajon tényleg egy kétszáz milis üveg lesz csak, mert igen, méghozzá tényleg egy darab, mert ki a faszomnak kell két liter kávétejszín egyszerre, bazmeg, hogy egyáltalán mi a fasznak árulnak ilyet, már azt sem értem, sőt, már a múltkor sem értettem, amikor elmagyaráztam, hogy a "h" néma marad, azért mondom így, és a Créme-Sahne egy hülye márkanév, és csak eléteszik, hogy krém, a sok hülye meg elhiszi, hogy krémesebb, de amúgy tényleg jobb, mint úgy általában a kávétejszínek a piacon, a Sahnecreme meg a habtejszín németül, de ha megfordítja az ember a Jenkinses zacskót, akkor magyarul is rajta van, hogy HABTEJSZÍN, bazmeg, nem értem miért kell ezt másodjára is elmondani, és hogy amúgy vevő vagyok, a leltárt meg a termékismereti kiskátét a kurva édesanyja temetésén, az apjának az Update túrós faszával, a kávétejszín lesz, de most már hirtelen, mert megy a vonatom, és kurvára kell majd a feketeségbe, amikor szombat hajnalban felhív anyám, hogy hol a jó rákban vagyok, asztal terítve, ideje lenne ebédhez járulni, mert csak és kizárólag uraságomra várnak, a nővéreméknek ezen a hétvégén egyáltalán nem méltóztatik jönni, szóval hiába is próbálok meg rájuk licitálni tíz percet, és amúgy is mi a faszt csinálok ilyenkor, amikor ötven méterre se lakom, majd hozzáteszi azt, hogy az anyámpicsája, én megint nem szégyellem magam, de megint nem értem, hogy ezt így ilyenkor miért mondja, és mennyire gondolta át, vagy akkor most oda sem figyel, mi jön ki száján, és majd megint röhögök, mint amikor a gyászmisén mondja a reverendás, hogy "a szentmise véget ért, menjetek békével", és zeng az "Istennek legyen hála", és én kurvára próbálok nem röhögni, mert mégiscsak gyászmise, de nem sikerül, ő meg majd nem érti, hogy már megint miért röhögök, amikor éppen anyámpicsája esete forog fenn, és amúgy a nőverem legalább annyit meg tud tenni, hogy felhívja, hogy hát bocsi, most indulnak, olyan háromnegyed, lehet hogy csak egyre, mert be kell még ugrani a Lidlbe, és anyám ilyenkor egyáltalán nem röhög.
Eddig végig csöndben volt, csak hallgatta kérelmemet, de aztán kinyílott a buksza, és mondta, hogy már hívta a Tibit, aki a barátja, és különös ismertetőjegye, hogy fekete BMW-vel jár és ukránok a haverjai, mint a Vaszilij, aki két ucával arrébb lakik a kocsmában, szóval hamar ideér, de itt már nagyon ideges volt, és hogy már a legutóbbi esetnél is mondta nekem, hogy be ne tegyem ide még egyszer a lábam, mert ittas egyéneket nem szolgálnak ki, és már a múltkor is félt, és mesélte is a Tibinek, aki erre még nála is idegesebb lett és egyáltalán nem mutatott félelmet, szóval inkább elhajoltam a felém repülő kétliteres Leroy kávétejszín elől, ami az ajtófélfán csattant, majd szilánkosra tört, és megindultam a Nyugati felé, mit sem sejtve, hogy miközben kutyafuttában a millió darabra tört álmaim szertefolyásán ámulok az ajtóban, iszonyatosan fejbe fog kólintani egy két kilós brazil nádcukor, amit egy hitlerszalonnával töltött kétnapos croissant követ.
Persze a buksza nem ezekkel a szavakkal mondta, de hát a leadben elég durva lenne, ha akár több mondat is erősen tizennyócplusz lenne, szóval a pontos idézetektől nagyvonalúan eltekintettem.
Mire hazaértem, már egy csomó "angeblich" készre lett csinálva Münkenben. Ettől úgy megijedtem, hogy napokig nem is tudtam elaludni, mert attól féltem, hogy álmaimban az Amazonas őserdejének közepén fogok feleszmélni, ahol attól függően, hogy mit okumlál ki a hamutálba köpött főzőbanánpépből a Sport Bild nevű periodika Bayern-nimbusztalanításért felelő fősatrafája, 7, 10 vagy 11 négyfogas transzszilvániai és szerbhorvát cigányasszony hozza majd rám a rontást, méghozzá felszopásos módszerrel, amiért nem követtem be azonnal Coutinho Instáját.
Aztán még kitámasztott szemhéjakkal megtudtam, hogy a 10-es lesz a nyerőszám, így legalább a bizonytalanság eltűnt, és hát leírva sokkal rosszabbul hangzott, mint átélve. Mondjuk nekem a 7 is elég lett volna, de határeset, elfogazták.
Most itt ülök, kavargatom a kávémban ezt a baszott nádcukrot, majszolom ezt a lekvárral töltött kőkemény nemkelltésztát, és hát egyiknek sincs különösebben jó íze, az összhatás meg egy kicsit az ízes buktára hajaz, de fogyaszthatók, mondhatnók, ezért már csak két dolgon tűnődöm:
1) Lehet - de csak lehet! - hogy nem a megfelelő helyen, nem a megfelelő módon, és legfőképp nem a megfelelő szavakkal próbáltam meg üzletet kötni.
2) Hogy a faszomba lehet ez a brazil nádcukor CHO mentes?! Én eddig úgy tudtam, hogy a cukor szénhidrát. Na, mindegy...
Szóval amúgy végeredményben rendben is lenne ez... Kialudtam magam, az Esmeralda Blažević különös technikáját egy életre megjegyeztem, hat nyelvet tudott, szóval tényleg nem volt az olyan rossz, de az útról összegereblyézett utolsó vacsorám mellé véletlenül bekaptam egy hírmorzsát is:
"Hasszán beszélt ma reggel Arjen Robbennel. Eredetileg azt terveztük, hogy 7-es és 10-es számot Robben és Ribery tiszteletére visszavonultatjuk. A 10-es számmal viszont most alá akartuk támasztani azt az értékítéletet, amit a klubunk is pártfogol ezzel az átigazolással, és Arjennek egyáltalán semmi problémája sem volt ezzel, méltó utódként tekint Coutinhóra."
Kalle, verset írok hozzád, szerelmet vallok neked, és te utána még azt is el tudod baszni, amivel nagy nehezen megbékélek... Ugyanis innen már csak egy ugrás a sugár (sic!):
Hát akkor legyen benne egy kis játék, buzikáim! Ha télen elsőként fordulunk, vagy egy csapáson belül az elsőhöz képest - azaz max két pont lemaradással - ebben Bundesliga nevezetű fostartályban, ahova már Kevin hercegnek is derogál, mert itt mindenki sóher, a Mester meg jól belekovácsolja a kezdőbe a kiccsávót, akkor Coutinho 10-es rendel, méghozzá a szemkibaszós pirossal, hogy jól beleégjen retinámba.
Meg szeretném ugyanis én is mutatni, és "büszkén" viselem majd, ha véletlenül így alakulna (és hát sajnos így fog...), mit is ért KHR az ún. pártfogás alatt. Aztán ha majd könnyes szemmel jön az elkerülhetetlen "bis bald auf Wiederseh'n", akkor én is énekelem majd, teli torokból, hogy...
Im Gedanken werd' ich bei dir sein!
És lesz egy harminc rugós melós trikóm. Végre menő leszek.
