Teljesen kikészített ez a hosszú hétvége... Még pénteken este hazafelé beugrottam a legközelebbi nonstopba, ahova már nem is emlékszem, hogy miért nem szoktam járni, de pont csak annyi volt a vonatig, hogy máshová már nem lehetett, és mondtam, hogy ide nekem egy Leroy krémzánét, és nem, kurvára nem érdekel, ha öt perc múlva zárnak, akkor rikácsoljon itt nekem bárki, mint egy fürdőskurva, ha majd a záráshoz kibaszott 23:55-öt ír a Google a mobilomon, vagy esetleg nem ártana leszedni végre a nonstop táblát, talán bezárni a picsába ezt a húsz négyzetméternyi kiskereskedelmi egérlyukat, ha így már túmács a szégyen, és hát igyekezni kéne a kétszáz milis Leroyt, maximum tíz százalék zsírral, és igen, a Leroy üveges, még mindig csak üveges létezik, szóval kár ismét a medvesajtok mellett keresni, mert ott a poharas joghurtok vannak, a kurva kaukázusi kefír meg a többi szar, nekem meg megy a vonatom, szóval a másik kis tejes hűtőben lesz az összes többi üveges kiszerelés mellett, mert a Jenkins van abban a retrokomcsi kakaós zacskóban, amire amúgy kurva nagy betűkkel ráírták, hogy HABTEJSZÍN, bazmeg, de amúgy a Leroyból is a kéket, semmiféleképpen sem a pirosat, és igen, felesleges megkérdezni azt is, hogy akkor vajon tényleg egy kétszáz milis üveg lesz csak, mert igen, méghozzá tényleg egy darab, mert ki a faszomnak kell két liter kávétejszín egyszerre, bazmeg, hogy egyáltalán mi a fasznak árulnak ilyet, már azt sem értem, sőt, már a múltkor sem értettem, amikor elmagyaráztam, hogy a "h" néma marad, azért mondom így, és a Créme-Sahne egy hülye márkanév, és csak eléteszik, hogy krém, a sok hülye meg elhiszi, hogy krémesebb, de amúgy tényleg jobb, mint úgy általában a kávétejszínek a piacon, a Sahnecreme meg a habtejszín németül, de ha megfordítja az ember a Jenkinses zacskót, akkor magyarul is rajta van, hogy HABTEJSZÍN, bazmeg, nem értem miért kell ezt másodjára is elmondani, és hogy amúgy vevő vagyok, a leltárt meg a termékismereti kiskátét a kurva édesanyja temetésén, az apjának az Update túrós faszával, a kávétejszín lesz, de most már hirtelen, mert megy a vonatom, és kurvára kell majd a feketeségbe, amikor szombat hajnalban felhív anyám, hogy hol a jó rákban vagyok, asztal terítve, ideje lenne ebédhez járulni, mert csak és kizárólag uraságomra várnak, a nővéreméknek ezen a hétvégén egyáltalán nem méltóztatik jönni, szóval hiába is próbálok meg rájuk licitálni tíz percet, és amúgy is mi a faszt csinálok ilyenkor, amikor ötven méterre se lakom, majd hozzáteszi azt, hogy az anyámpicsája, én megint nem szégyellem magam, de megint nem értem, hogy ezt így ilyenkor miért mondja, és mennyire gondolta át, vagy akkor most oda sem figyel, mi jön ki száján, és majd megint röhögök, mint amikor a gyászmisén mondja a reverendás, hogy "a szentmise véget ért, menjetek békével", és zeng az "Istennek legyen hála", és én kurvára próbálok nem röhögni, mert mégiscsak gyászmise, de nem sikerül, ő meg majd nem érti, hogy már megint miért röhögök, amikor éppen anyámpicsája esete forog fenn, és amúgy a nőverem legalább annyit meg tud tenni, hogy felhívja, hogy hát bocsi, most indulnak, olyan háromnegyed, lehet hogy csak egyre, mert be kell még ugrani a Lidlbe, és anyám ilyenkor egyáltalán nem röhög.
Eddig végig csöndben volt, csak hallgatta kérelmemet, de aztán kinyílott a buksza, és mondta, hogy már hívta a Tibit, aki a barátja, és különös ismertetőjegye, hogy fekete BMW-vel jár és ukránok a haverjai, mint a Vaszilij, aki két ucával arrébb lakik a kocsmában, szóval hamar ideér, de itt már nagyon ideges volt, és hogy már a legutóbbi esetnél is mondta nekem, hogy be ne tegyem ide még egyszer a lábam, mert ittas egyéneket nem szolgálnak ki, és már a múltkor is félt, és mesélte is a Tibinek, aki erre még nála is idegesebb lett és egyáltalán nem mutatott félelmet, szóval inkább elhajoltam a felém repülő kétliteres Leroy kávétejszín elől, ami az ajtófélfán csattant, majd szilánkosra tört, és megindultam a Nyugati felé, mit sem sejtve, hogy miközben kutyafuttában a millió darabra tört álmaim szertefolyásán ámulok az ajtóban, iszonyatosan fejbe fog kólintani egy két kilós brazil nádcukor, amit egy hitlerszalonnával töltött kétnapos croissant követ.
Persze a buksza nem ezekkel a szavakkal mondta, de hát a leadben elég durva lenne, ha akár több mondat is erősen tizennyócplusz lenne, szóval a pontos idézetektől nagyvonalúan eltekintettem.
