A Mester mérhetetlen bölcsességében megüzente, vagy inkább kinyilatkoztatta a megoldást a jelenlegi krízishelyzetre:
Legyenek ezek a szar, megbízhatatlan, alulteljesítő, össze-vissza passzoló, feladatmulasztó és harmatgyenge hülyegyerekek egy kicsit magabiztosabbak.
És azt hiszitek, hogy ez irónia. Hogy viccelek. Hogy megpróbálom kiírni magamból. Pedig nem. Esküszöm.
Például az, amikor azt írom, hogy "kinyilatkoztatta". Hát, sajtótájékoztató volt. Nyilatkozta. Ezek a tények. Valójában nincs poén. Semmi szarkazmus. Nincs újabb olvasat, nincsen újabb réteg. Kinyilatkoztatta, mert kinyilatkoztathatta. Fontos témákkal amúgy sem viccelek, szóval kérlek így olvassátok szerény soraimat. Nem malíciózus vagyok, hanem őszinte. Ha ez manapság már nem számít erénynek, akkor én nem is tudom, fel is állhatnánk, mi igen derék emberek, és átengedhetnénk a helyünket a jellemtelen férgeknek. Meg azt is mondtátok, hogy ez bántóan és szánalmasan tömör összefoglalója kovács legifjabb narratívájának. Ez valójában helytelen. Térjetek észhez. Minden a legnagyobb rendben. A lehető legnagyobb rendben. Lenne.
A jó kapcsolatok alapja ugyanis a megfelelő kommunikáció és a szinte kompromisszummentes elfogadás, de ha ezek a parasztok nem azt csinálják, amit a nagymester mond, akkor ő kénytelen lesz megvédeni emberi méltóságát, és minimum el kell eresztenie Müller felé, hogy "hajadismilyen, kapd már össze magad". Tudja már mindenki, hogy hol a helye, hogy mihez kellene igazodni, kinek kellene megfelelni, kinek a szeretetét kellene végre viszonozni. Lépésről lépésre. Ejj, hát "illene", no, ez lenne az, nem a "kellene". Ezt a szót kerestem. Így már helyesebb. Így igazabb. Szóval nem kell sietni. Lépésről léprésre, de a cél legyen tiszta. Kristálytiszta.
Amúgy meg tévedtek. Megy tömörebben. kovács azt mondta, hogy:
Szeressetek engem.
Szerintem ez méltányos kérés. Cseppet sem szánalmas. A frankfurti szurkolók is ilyenek voltak. Szerettek. A játékosok is. Boateng is. Ők nem hagytak cserben. Ők nem felejtettek el gondolni rád. Megcsinálták a feladatukat. Teljesítették a követelményeket. Méltónak bizonyultak a személyes varázsodra. Felnőni ehhez természetesen nem lehet, de ők legalább próbálkoztak. Ezek a bajorok is persze mind nagyszerűek, ha az utolsó tíz percben végre azt csinálják, ami elvárható lenne, ami gyümölcsöző, aminek van értelme. Szegény kovács, hát kidolgozod a beledet is értük, és neked kell még azért is szégyenkezned, amit ezek produkálnak. Meg hát a megalaztatás, a tudat, hogy lehetne a menyecske szebb is, jobb is, de nem tesz érte eleget, nem tesz meg minden tőle telhetőt. Hibázik. Malőr menyasszony miatt viszont neked ég nyilvánosan a pofád. Szemtelen és hálátlan viselkedés. Pedig tisztelet és hozzáállás kérdése ez csupán. Mert vajon mit kap mindezért cserébe ez a remek ember? Elismerést? Soha. Nagyrabecsülést? Pff... Csodálatot? Nem. Neuer vajon önfeláldozóan leszopja a farkát esténként? Esténként? Semmikor. Átöleli őt Müller a ragaszkodás erejével, ha elver minket a Hertha otthon, és neki sajtótájékoztatót kell tartania? Szerintem nem. Szomorú, de ez van. Amúgy említettem már, hogy szerintem az ego megöli a futballt? Ezek a bajorok meg mind ilyen önérzetes kis latorok, kovács. Nem adóznak, nem adózunk kellő tisztelettel, pedig valahol mélyen mi is tudjuk, hogy igazándiból nem várnál el sokat. Tudjuk mi is...
THIS IS NO FRANKFURT FUCKING UNACCEPTABLE.
Nem értékelünk mi itt téged. Nem értékeljük az őszinteséged. Nem csak mi, a játékosaid sem. Ideje lenne hát elgondolkodnod azon, hogy elengeded a kezünket. A saját magad érdekében. Ez így meddő dolog. Fel kellene adnod. Be kellene dobnod a törülközőt. Nem fogsz tudni megjavítani minket. Nem fogunk tudni úgy szeretni, ahogy elvárod, és hozsannaként skandálni a neved. Vagy más szavakkal, őszintén:
Takarodj anyádba. Még egy fia felkiáltójelet sem érdemelsz... És csupa kisbetűvel furán is mutatna a skandálás. kovács, kovács, kovács. Nem jó ez így, de mink ennyit tudunk. Ki akarsz minket vakarni a mocsokból, és ez büszke és nemes dolog, de mink javíthatatlanok vagyunk. Mink javíthatatlanok is akarunk maradni. Ne haragudj ezért ránk. Takarodj anyádba.
