Amennyiben egy pillanatra figyelmen kívül hagyjuk a tényt, miszerint heroikus küzdelemben továbbjutott szeretett csapatunk, egészen nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy totál simán esett ki a Bayern, ráadásul a mesterről a mély sötétségen kívül semmi egyéb nem sugárzott.
Elismerem, ez nem könnyű, ugyanakkor még mindig teljesíthetőbb feladatnak tűnik, mint az Alonso-akta kibogozása, erre ugyanis most már tényleg semmilyen magyarázat nincs, csak ez a kínos feszengés maradt, nézünk egymásra, basztatjuk a telefonunkat, és haladó buzik módjára olyanokat motyogunk, hogy amúgy eszméletlen jó a faszi stílusa.
Na, és ha ezzel megvagyunk, szépen csendben írjuk le azt is, hogy ez az este újra abba a csodálatos dimenzióba röpített minket, ahova Patrik Andersson csukott szemes bikázása óta... najó, a Getafe elleni Toni-fejes óta legfeljebb Neuer belőtt tizenegyese, vagy Robben esetlenül zseniális gurítása tudott.