Dennis és Zlatan autotelikus személyiségű emberek, akik környezetük behatároltsága ellenére a korlátokat szabadságuk és kreativitásuk kifejezésére használták fel. Példát adnak arra, hogyan lehet a munkát élvezni és értelmet adni neki.
A másik lehetőség az, hogy magát a munkát változtatjuk addig, amíg feltételei közelebb juttatják az áramlathoz azokat az embereket is, akiknek személyisége nem autotelikus akik túl hülyék a világ legambíciózusabb és legigényesebb pozíciós játékának megértéséhez.
A változatosság, a megfelelő és rugalmas feladatok...
A világos célok és az azonnali visszacsatolás biztosításával élvezetesebb lesz a munka.
Ugyanakkor hiba lenne azt hinni, hogy ha minden munka játékos lenne, tényleg mindenki élvezné is. Még a legkedvezőbb külső körülmények sem garantálják, hogy valaki átélje az áramlatélményt.
Mivel a tökéletes élmény a cselekvési lehetőségek...
És saját képességeink szubjektív értékelésétől függ...
Gyakran megesik, hogy valaki elégedetlen még egy nagyszerű lehetőségeket biztosító munkával is.
Vegyünk egy példát:
Pep Guardiola szent meggyőződése volt, hogy Franck Ribéry még sokkal veszélyesebb lehetne, ha a pálya közepén csinálná azt, amit amúgy a vonal mellett szokott. A centrumban nincsen oldalvonal, ami beszűkítené a lehetőségeit, tehát szükségszerűen megnőne a mozgástere és a szabadságfoka.
Már az első edzésen is arról mesélt neki, hogy a hamis kilences poszját "belülről kell bejátszani".
Franckot viszont az értelmi képességei, a megértési szintje, és a viselkedési mintái alapján leginkább egy rövidtávfutó rozsomákhoz lehet hasonlítani.
Guardiolának ezért három év is pont kevés volt, hogy megtalálja a hangot hozzá, hiszen ha valaki a matekolást, a fejben baszást, és a fineszesen furmányos fortélyok filozófiáját erőlteti nála...
Akkor az csakis komplikációkhoz vezethet...
Több száz módja van a stressz enyhítésének, melyek között léteznek a felelősség megosztására támaszkodóak...
A főnökökkel és munkatársakkal való jobb kommunikáción alapulók...
Esetleg belső tanokból, például a transzcendentális meditációból kiindulók.
A megfelelő filozófia segíti az embereket abban, hogy autotelikus személyiséget fejlesszenek ki magukban, olyat, mint amilyen Dennisnek van.
Ahhoz, hogy a játékosok kontrollálni tudják a tapasztalásaikat, drasztikusan változtatni kell a gondolkodásmódon és a filozófián azzal kapcsolatban, hogy mit tekintünk fontosnak és mit nem.
Éppen ezért halgassuk meg egy bajorkataláncigány mondandóját, mert megérdemli.
"Egy meccset (és gyore posztjait) ugyanúgy kell feldolgozni, mint egy filmet. Kell egy gonosztevő, és kell egy jótét lélek, kell valaki, aki gyilkol, és lesz valaki, aki meghal. Sok szerepet el tudok játszani, de a futballról alkotott képem sosem fog megváltozni."
"Kizárólag csapatként tudunk működni. Az a fontos, hogy a csapatársaid mit látnak benned, és hogy mit jelentenek számodra a csapattársaid."
"Ancelotti nem beszél feleslegesen. Az összes nyelven megértik. Nem beszél sokat, de ha kinyitja a száját, akkor mindenki figyelmesen hallgatja, mert tudják, hogy valami fontosról lesz szó."
"A beszélgetések és viccelődések során nem csak az edzőt ismered meg, hanem észreveszed a különbségeket egy szimpla edző, és egy olyan személy között, aki minden nap veled van, és megkérdezi, hogy amúgy mi újság veled."
"A legnagyobb ajándék tőle nem holmi stratégia, vagy taktika, hanem a szabadság. Nagyon kell ez nekem, mert imádom, ha magamtól análizálhatom a meccset, olvashatom a játékot."
"Érzem, hogy jobban megélem a futballt, hogy a csapat fontos tagja vagyok."
És mivel ezekhez a kedves szavakhoz már jómagam sem tudok mást hozzáfűzni, csak annyit üzennék a Realnak, hogy:
SHI-KA...
GO!
A csapatnak meg annyit, hogy:
AUGEN ZU UND DURCH!
Ott lesz majd a társ, ott lesz majd a labda, csak hinni kell benne.
Oszt ha véletlenül mégse jön be, és úgy elvernek minket, mint Lell a Lellné mellét? Na und?
Carpe diem! Attól a vacsora még lehet finom!
Ennyike.
És hogy akkor mi a lófasz köze is van a ritmusnak a futballhoz?
Édes öcsém, hát ne kelljen már mindent a szádba rágni...
Na dann, MAHLZEIT!
Az mosogat, aki utoljára végez.
