Levelet kaptam: live is life.
Na-naaaa-naa-na-na...
"Kedves fertiges szarczikkíró Urak!"
"Gyermekkori álmom volt, hogy a Barcelonában játsszak. A fellegekben jártam."
"Alig kiabáltam a csapattársaimmal. Volt valami, de semmi komoly, tényleg. Lenyugodtam, halálosan komoly, higgyetek nekem."
"Akkor Guardiola elkezdte a filozófus dumát."
"Alig figyeltem."
"Mit akar ez?! Fejtegette a baromságait vérről, verejtékről és könnyekről..."
"Meg mindenféle hasonlóról."
"A Barca játékosai hülye buzik olyanok, mint az iskolások. Vakon követik az edzőjüket, míg engem arra használtak, hogy megkérdjem: "Miért is kéne?"
"Aztán Messi elkezdett nyafogni. Középen akart játszani, nem a szélen, így megváltozott a rendszer, engem meg feláldoztak."
"Elég szarul éreztem magam, amikor ültem az öltözőben, Guardiola pedig úgy bámult rám, mint egy idegesítő valamire, egy kívülállóra. Kemény dió volt. Olyan volt, mint egy fal, egy kőfal, egyetlen normális életjelet nem kaptam felőle. Minden pillanatban azt kívántam, bárcsak eltűnhetnék onnan."
"Ha beléptem az öltözőbe, ő kiment. Mindenkinek köszönt, "Hello!", engem figyelmen kívül hagyott."
"Rengeteget kellett alkalmazkodnom."
"Aztán egyszer csak..."
"Guardiola bámult rám, én meg elvesztettem a fejem. Mondtam magamban, "Itt az ellenségem, vakarja a kopasz fejét" aztán ráordítottam: "Töketlen vagy", meg még ennél durvábbakat is valószínűleg. Aztán folytattam: "Összeszarod magad Mourinhotól. Menj a pokolba!" Totál kiakadtam. Áthajítottam az öltözőn egy edzőcuccokkal teli dobozt, minden szétszóródott a földön."
"Muszáj mérgesnek lennem ahhoz, hogy jól játsszak. Üvöltenem és sikítanom kell."
"Most megfogadom!"
"Egy sérült Zlatan nagyon komoly veszteség minden csapatnak."
"Ölelő szeretettel:
"Én, Zlatan"
* * *
Kedves Zlatan!
Ahogy más tudományágakban, a filozófiában is eljön az ideje annak, amikor valaki készen áll arra, hogy a passzív fogyasztó állapotából belépjen az aktív alkotók táborába.
Ha azért írjuk le a meglátásainkat, mert azt várjuk, hogy egy nap majd áhítattal olvassa az utókor, akkor a legtöbb esetben a hübrisz vétségét követjük el, az "elbizakodottság áldozatául" esünk, ami már annyi baj oka volt az emberek között...
De ha valaki belső késztetésre jegyzi le gondolatait, hogy világosan kifejtse az előtte álló nagy kérdéseket, és megpróbál olyan válaszokat felvázolni, amelyek segíthetnek megérteni az egyéni élményeket, akkor az az amatőrfilozófus megtanulta, hogyan csikarjon ki örömet az élet egyik legnagyobb és leglelkesítőbb feladatából.
Csuang-ce az ő nevén ismertté vált filozófiai műben az alázatos munka példáján mutatja meg, hogyan kell a jü szerint - vagyis áramlatban – élni. Tingnek Dennisnek, a szakácsnak az a feladata, hogy Wen-hui Wen-ger udvarában leölje a konyhára szánt állatokat. A hongkongi londoni és a tajvani holland gyerekeknek még most is kívülről meg kell tanulniuk Csuang-ce leírását:
"Dennis éppen egy ökröt darabolt fel Wen-ger nagyúrnak."
"Keze minden egyes érintése..."
"Válla minden egyes rándulása..."
"Lába minden mozdulata..."
R-E-S-T-E-C-P south african. (sic!)
"Huss! huss!, a kés megpendül és elsuhan..."
"Tökéletes ritmusba olvad össze..."
"Mintha az eperfaliget táncát járná..."
S-O-R-R-Y, South Africa, but seriously, WTF?!
"Vagy a csing-su zene hangjai vezényelnék."
Wen-ger nagyurat lenyűgözte, hogy mennyi áramlatot (vagyis jüt) talál szakácsa a munkájában, és megdicsérte Dennist az ügyességéért. Dennis azonban tagadta, hogy ügyességről lenne szó:
"Ami engem érdekel, az az Út, és az túlmutat az ügyességen."
Az ökör anatómiájának misztikus, intuitív megértése segít abban, hogy szinte gépies könnyedséggel szelje a darabokat:
"A felfogás és a megértés egy ponton megtorpan, és a szellem veszi át az irányítást".
Oinos:
Tehát minden mozgás, mindegy, milyen természetű, teremtés?
Agathos:
Annak kell lennie: de az igaz filozófia már régóta azt tanítja, hogy a mozgás eredete a gondolat, és minden gondolat eredete a...
Oinos:
FUßBALLGOTT!!!
~ Edgar Allan Poehler: A szavak ereje
* * *
Hogyan éri el valaki ezt a spirituális játékosságot és transzcendentális tapasztalatot?
Meg aztán mi a fasz köze a ritmusnak egy labdajátékhoz?
De erről majd legközelebb...
