ich habe fertig

Nem tudom, hogy miért kell erre külön felhívnom a figyelmet, vagy hogy miért nem kell az internethez jogosítvány, vagy legalább egy vizsgabizonyítvány az irónia (vagy a gonosz ikertestvér, a szarkazmus) nevű tantárgyból, de a fertig stábjából tulajdonképpen senki sem akarja úgy istenigazából kivágni Guardiolát, és akik fontolgatják, azok különböző okokból teszik.

Mócsing a bejelentéstől kezdve a klub identitását félti, és tartott attól, hogy ez a katalán entellektüell szakmaiság címszó alatt ámokfutást rendez a klub értékei között, méghozzá kínos önmegvalósítási kísérletként, paulanernek csalódás volt az egy, rögeszmékkel, Thiagóval(sic!), de kevés újdonsággal teli év, brazzo szereti a focit és Gomezt!, höry nem csípi a Coldplayt, a német kultúrát viszont annál inkább, jómagam meg amelett, hogy túlzott naiva voltam, meg imádtam Pep Barcáját, sugárban hánytam a tiki-takanagyzolásban feloldódó spanyol félgólos válogatott antifocijától.

Pep is, de erre azt hiszem tettem már egy utalást. Vagy lehet, hogy már hármat is.

Hogy lesz-e Romából Hannover? Faszom se tudja...

Ez nem egy újság, ez nem egy cikk. Ez az FC HOLLYWOOD. Nagybetűvel.

Pénteken hozzánk is bekopogtat a fociősz, Nicklas Bendtnerrel, Luiz Gustavoval és Oliccsal egy olyan Wolfsburggal, akit már csak ezért a hármasért kedvelhetünk, bár ez inkább csak Pep meg a kor ideálja, mi inkább nevetni szoktunk az ilyen performációkon, meg lefelé köpni, ha a helyünkön vagyunk.

Bár igazából már ahhoz sincs most kedvem, szürkének érzem magam, mint Csutak, pedig lenne ok a drukkra, mert innen nézve maguk az érintettek sem tudják, hogy mi fog kisülni ebből a szezonból azon kívül, hogy idén rágósabb falat lesz a Bundesliga. A tavalyi rekord után ezzel ugyan nem vállaltam túl nagy kockázatot, de félek, hogy még Tuchel hiányában is többször leszünk úgy megverve, hogy miénk lesz a három pont, mint amennyiszer tették ezt tavaly.