Pénteken hozzánk is bekopogtat a fociősz, Nicklas Bendtnerrel, Luiz Gustavoval és Oliccsal egy olyan Wolfsburggal, akit már csak ezért a hármasért kedvelhetünk, bár ez inkább csak Pep meg a kor ideálja, mi inkább nevetni szoktunk az ilyen performációkon, meg lefelé köpni, ha a helyünkön vagyunk.
Bár igazából már ahhoz sincs most kedvem, szürkének érzem magam, mint Csutak, pedig lenne ok a drukkra, mert innen nézve maguk az érintettek sem tudják, hogy mi fog kisülni ebből a szezonból azon kívül, hogy idén rágósabb falat lesz a Bundesliga. A tavalyi rekord után ezzel ugyan nem vállaltam túl nagy kockázatot, de félek, hogy még Tuchel hiányában is többször leszünk úgy megverve, hogy miénk lesz a három pont, mint amennyiszer tették ezt tavaly.