Főleg azért, mert a Bayern mögötti német klubfutball egészen rohamos tempóban indult el a súytalanná válás útján, de egyébként azért is, mert a soha nem látott támogatottságot élvező Jupp Heynckes végérvényesen visszavonul, szóval ez a két tényező miatt a Német Kupa holnapi döntője maximum annyiban érdekes, hogy Európa-szerte megközelítőleg kettőszázötvennégy újságíró várja, hogy lefotózhassa Niko Kovac mögött az öreget és akkor meg is van a napi betevő előttem az utódom képaláírás, amely egyébként egészen mélyről jövő energiákat szabadít fel bennem, ilyenkor mindig igaz könnyeket sírok és habzik a szám. Jó, lehet, hogy nem minden nyelven ilyen furfangos szójáték ez, de a mi kiváló sportnapilapunk szakíróiban joggal bízunk mindannyian.
Meg hát ott van Neuer esete is, akit újra neveztek egy labdarúgó-mérkőzésre. Amikor ilyen utoljára történt, még Ancelotti volt az edző és sokkal frissebb volt Kassai nevű tornádó okozta pusztítás, reggelente hörögve ébredtünk és kanos gibbonokra építő, alpári átkokat szórtunk Etelka nénire innen, a távolból is. Sőt, akkoriban még kérdésesnek tűnt, vajon hosszabbít-e Ribéry és Robben. Szerencsére csak egy évvel tart tovább a ragtapasz letépése - több hús és szőr, meg bőr, meg apámfasza jön így le, de nem baj, legyen.
Természetesen szeretné minden érintett - ahogy mondani szokás - szépen búcsúztatni Heynckest, legalábbis ezt feltételezzük, mert feltételezni jó, viszont nekem, trollnak vannak kétségeim azzal kapcsolatban, mennyire tud ez másként történni, mint a svábok elleni idényzárón, amely az utóbbi sok év legerősebb belefosása volt a huzatban álló, nagy teljesítményű ventilátor lapátkái közé.
Persze ennek is lehetett sok oka, hogy bedobjak még egy elmés gondolatot, ugyebár a stuttgartiak életük meccsét játszották, de közben meg szerintem sokkal élesebb lehetett az a fura érzés a játékosok gerincvelőjében, amivel az ember számtalan szituációban találkozhat az életében: amikor érzed, bármi jöhet, egy picit biztos rosszabb lesz annál, amit elengedsz. Még a legjobb eshetőség is. Én tök őszintén egyáltalán nem értem, miért kell előre elmondani, hogy Niko egy dilettáns fasz, akinek hozzákezdeni se érdemes, mert elbukta már most a rohadt geci. Mindezt úgy, hogy Hasenhüttl miatt sírjuk tele éjjel a párnánkat, aki meg valami még erősebb dizájnerdrogot tol, az Nagelsmannért.
Egyszerűen nem Heynckes a mérce. Senkinek, semmiben.
Szerencsétlen Kovacnak meg végképp nem. Jobb lenne ezt úgy megélni, hogy Conte ül a padon? Lehet, tét nélkül tudjuk ezt mondani, de a lényeg akkor sem változott. Mindenki csak egy inkompetens fasz lesz Jupp után, mindenkinél keményebbet szarna az öreg, ha még itt lenne, és mindenkihez képest rafináltabban osztaná be Robben nyolcvanöt épen lehozott percét a szezonban. Teljesen ostoba állat az összes. Még Guardiola is az lenne, trollolo.
De hogy toljak egy blaszfémiát, azért az Öreg is ott van már a legfölső polc fölöttin, hogy ha ő szarik véletlenül az asztal közepére, akkor inkább átírjuk az étlapot és eszünk belőle jókedvűen. Nem vitás, rászolgált, csak mondom, hogy Kovac se tud majd elég ügyesen lavírozni, mivel ha lesz sapka a fején, akkor majd homlokráncolva megállapítjuk, hogy Jupp ilyenkor már rég levette volna, és ugye fordítva. Továbbá ez Kovac utódjával is így lesz. Azért vállalom most a rossz hírt hozó faszfej szerepét, mert nem érdemes áltatni magunkat ennek ellenkezőjével.
Az olyan figurákat, mint Heynckes, elég ritkán dobálja a futballtöténelem, és a legkevesebb, amit el lehet mondani most ebben a pillanatban, hogy hiányozni fog, talán egy kicsit még azoknak is, akik általában ellene szurkoltak. Volt benne valami végtelenül megnyugtató, még akkor is, ha sokáig azt se hittük el róla, hogy tudja, milyen rendezvényen van. Aztán kiderült, egészen közeli tippjei vannak.
Ez a furcsa tekintetű öregember úgy lett intézmény a klubnál, hogy nem is volt itt összességében sokáig, csak egyszerűen kilométerekről lehetett érezni, hogy ő a főnök. Biztos a korából is adódott, meg Hoeness barátságából, de egyszerűen látszott rajta, hogy itt ő külön dimenzió, nem pedig Kalléék beosztottja.
Nem tudom, említettem-e már, hogy Niko picit mélyről indul.
Búcsúzóul pedig iderakom a kedvenc képemet az Öregről, ez is sablonos, tudom, de ha egyszer ennyire kurvára átlagos vagyok eredeti gondolatok nélkül, akkor ez van.
Jó pihenést, Jupp.
