/vendégszerzőnk: sunnyalbion/
Miközben Katalónia romokban, a csatamezőt a katalán armada feltrancsírozott cafatjai borítják, Messi nyugdíjba készül, a közeli kocsmákból pedig kihallatszanak az éjjel soha nem érhet véget sramli-verziójának akkordjai, itt az ideje, hogy elkezdjük felfogni, mit is láttunk pár órája.
Időgépben vagyunk, hét évet utaztunk vissza. A keret küzdeni és játszani tudó emberekből áll, az edző pedig érti, mire képes a keret, és olyan taktikát alkalmaz, ami a képességekre épít. Ez támadásban tulajdonképp grundfoci, védekezésben viszont precíz gépezet. (Ok, láttam a meccset, az első 15 perc nem, hogy precíz, de gépezet se volt, azt sem hittem el a védelemnek, hogy nem a kezdő sípszó előtt valahonnan összegereblyézett random idegenekből áll. De aztán egyszer csak beröffent a gép, és pár hibát leszámítva működgetett. Az külön sztori, hogy a szélen nem védekeztünk, mondván, ott úgy is kellően béna lesz az ellenfél. Még a bayernes arrogancia is előkerült végre.) A szünetben a gép bent maradt az öltözőben, és csak valahol az 55-60. perc közt került elő újra. Nem valami kibaszott öncélú filozófia köti gúzsba az egész csapatot, hanem mindenki bedobja a közösbe, amit tud.
A triplázás és a tavaly ősz közt feneketlennél is mélyebb szakadékban volt a klub, amit úgy hívnak, identitásválság. A triplázás után a sátánfajzat jött, látott és mindent lerombolt. Mink latin klub leszünk itten, ha bele döglünk is. És hát kis híján bele is döglöttünk.
Bernatok, Renato Sanchesek szevasztok
Egyre arcpirítóbb nemzetközi bukták, történelmi vereségek jöttek, miközben eleinte még a Bayern-történelem egyik legjobb kerete volt a sátánfajzat keze alatt. És jöhet nekem Uli meg Kalle non-stop kórussal, hogy sose játszottunk ilyen magas szinten, meg mennyire nagyszerű, hogy filozófus-fodballt játszunk, azért titokban mindenki kurvára megkönnyebbült, hogy végre letelt ez a három kurva év.
Hááááárommm kiiiibaaaaszotttt hoooossssszúúú éééééévv.
Jó, persze, aztán Carlo Alibilotti jött, aki az égvilágon kb semmit nem csinált, de legalább a nettó rombolás abbamaradt. Aztán Kovács doktor ugrott be rendelni, és hát valljuk meg, ő a frankfurti sürgősségin kitűnően dolgozott (és a Monaco pont az ő szintje, apropó, az megvan, hogy München olaszul Monaco?), de a München-Plainsboro diagnosztikai osztály orvosi köpenye túl nagy volt rá. Ide HANSI MD kell. (Mondjuk 13-at vagy Dr Cuddyt is leigazolhatnánk.)
És most lehet végre újra értelmesen építkezni, ahogy Lajos idején. Bernat helyett Daviest beépíteni, Benatia meg Xabi Alonso helyett Gnabryt és Sanet igazolni. Tetszik érteni a különbségeket? Olyan emberek kellenek, akik egy elődöntőben szlalomozva közelítő Griezmant leütköznek a picsába, ahelyett, hogy hárman nézik, amint gólt rúg.
A csapat végre 1000 fokon ég, elképesztően motivált (Alaba például a góllövéssel meg se tudta várni, hogy az ellenfel kapuja elé érjen, idő előtt elsült). Ezek a srácok (újra) élvezik a meccseket (Müller élete szezonját futja, és ez lehetővé teszi, hogy Lewa is élete szezonját futhassa). És én is újra élvezem a meccseinket, bár ez ugye ki a faszt érdekel. Ha a gólokat megnézzük, úgy lőttünk nyolcat (és maradt a srácok lábában meg pár), hogy Lewa csak egyet vállalt belőle. A 8 gólt 6 különböző játékos rúgta (aki épp arra járt...)
Olyan pressinget tolunk, hogy szerintem Klopp a TV előtt többször elment (sörért, nyilván). Egy Barca-szinten labdabiztos ellenfél a saját tizenhatosáig sem tudta kihozni a lasztit több alkalommal, a félpályán meg tízszer, ha átjöttek. A Chelsea meg ennyiszer sem. Olyan játékosok tűnnek bohócnak ellenünk, akiknek darabja 50-100 milliókat ér a piacon.
És hat a támadásaink, bazmeg. Egy passz vagy sprint a vonal mellett, és gólhelyzetben vagyunk. Nincs huszonkétezer rituális keresztpassz minden kibaszott támadásban, hanem a legegyszerűbb módon megyünk az ellenfel kapuja elé. Szerencsétlen Semedo még most is a pályán pörög, mint egy bádog búgócsiga, pedig Davies már a meccs utáni piáláson meg az alváson is túl van. Végre van kraft és ötlet a támadásokban. (Apropó, az megvan, hogy Kraft most ment nyugdíjba?)
Ostobaság lenne azt gondolni, hogy minden tökéletes. Nem, nem az, még egy klasszist tudunk javulni. Tegnap volt vagy fél óránk, ami nagyon nem volt jó, ezen belül Alaba gyalázatos volt, Boa rengeteget hibázott (oké, Messi és Suarez volt velük szemben, ez enyhítő körülmény), Lewa meg a meccs nagy részén el volt veszve. A srácok (a mieinkre gondolok, nem a barszásokra) vért pisáltak, hogy rúgassanak vele végre egy gólt. De az irány az bizony nagyon jó. Végre kint van a pályán a Mia San Mia, kicsit meg poros és pókhálós, de hát hat évig egy dohos pincében taroltuk. Eddig szép ez a tavasz, ebből meg akármi is lehet, kérem.
Amikor az ellen fél
Zárójelben, de azért volt egy ellenfel is a pályán. Ami ráadásul nagyon nem a szívem csücske. De abból a szempontból sajnálom őket, hogy nagyon ki vannak fordulva magukból, magyarokat megszégyenítő módon megy a klubon belül a fúrás-betartás-szardobálás, még a sátánfajzatnál is ostobább transzferjeik vannak (pedig a sátánfajzat egymilliárdot tapsolt el, miközben Klopp fele annyi pénzből 20 pontot vert rá, meg cl-t is nyert tavaly bonuszként, de ez legyen az ostoba sejkek problémája). És ez a Setien, na ezt sosem fogom elhinni, hogy ilyen van. Ez gyakorlatilag egy spanyolul beszélő Várhidi Péter rövid ősz hajjal, bajusz nélkül. Egy Barszánál egy ilyen kaliber normális esetben max a krétaporos taligát tolhatja ki a szertárból az ifi edzőpálya csíkjait újra húzni, ez meg vezetőedző, bazmeg. Szóval ki kell ganézni a Camp Nout istenesen, ha vissza akarnak még valaha kerülni a top10-be.
De vissza minkhozzánk. Persze, a sátánfajzattal érdekesebb lett volna találkozni az elődöntőben, ellenük lehetett volna igazán megmutatni, mit tudunk. És ahogy a mondás tartja, csak a CL-ből kipicsázott sátánfajzat a jó sátánfajzat.
Jövőre pedig megnéznék egy Minkhen-Pool döntőt. Mert ez lenne a foci csúcsa.
