Amennyiben egy pillanatra figyelmen kívül hagyjuk a tényt, miszerint heroikus küzdelemben továbbjutott szeretett csapatunk, egészen nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy totál simán esett ki a Bayern, ráadásul a mesterről a mély sötétségen kívül semmi egyéb nem sugárzott.
Elismerem, ez nem könnyű, ugyanakkor még mindig teljesíthetőbb feladatnak tűnik, mint az Alonso-akta kibogozása, erre ugyanis most már tényleg semmilyen magyarázat nincs, csak ez a kínos feszengés maradt, nézünk egymásra, basztatjuk a telefonunkat, és haladó buzik módjára olyanokat motyogunk, hogy amúgy eszméletlen jó a faszi stílusa.
Na, és ha ezzel megvagyunk, szépen csendben írjuk le azt is, hogy ez az este újra abba a csodálatos dimenzióba röpített minket, ahova Patrik Andersson csukott szemes bikázása óta... najó, a Getafe elleni Toni-fejes óta legfeljebb Neuer belőtt tizenegyese, vagy Robben esetlenül zseniális gurítása tudott.
Mivel a leosztás közmegegyezés alapján úgy néz ki, hogy mindig a vesztes fél bírózik hörögve, hagyjuk is ezt meg nekik, ha már így elkapták a fonalat. Viszont annyit szeretnék megjegyezni, hogy nem voltam rest és összeszámoltam: összesen hét szabálytalan gólt rúgott a bőrnadrágos alakulat a két meccsen.
Ezzel szemben néhol kettőt említenek, valahol már hármat, de ez így még mindig a valóság elferdítése a részükről. Aki négy alatti számot mond, az nyilvánvalóan csaló.
Máshogy, de Guardiola is egy csaló, vagy ha úgy jobban esik, akkor legyen a világ legsablonosabb programja, akinek sajnos mindenről ugyanaz jut eszébe, és az nem a pina.
Sokkal inkább a szopás.
Így, hogy már _visszavonhatatlanul_ megvan konkrétan ANNAK az időpontja (lásd a t-pep számlálót jobbra), nem akarom basztatni állandóan, értelme ugyanis nem sok van ennek (se), de a tegnapi már megint egy tragédia volt. És hát nem az MSN jött szembe, hanem Morata és az a néger Pumukli.
Emberek, oda jutottunk, hogy a negyvenedik percben igaz könnyeket sírva rimánkodtam a Benatia-Bernat cseréért! Juan Bernat, a Dombi Tibor Emlékdíjat több ízben is elhódító spanyol agyhalott olyan színvonalemelkedést generált avédelemben jelenlétével, amiről 45 percig csak álmodhattunk. Ötletet sajnos ő sem tudott bedobni a közösbe, azonban, lássuk be, ezzel nem volt egyedül.
Köcsögség lenne azt mondani, hogy az edző hiábja Benatia váratlan(?) szerencsétlenkedése, de az mondjuk feltűnhetett volna neki, hogy Medhi barátunk lassan gondolkodik, amit még lassabb mozgással igyekszik folyamatosan kompenzálni. Mindez egy kontrázó, kimondottan robbanékony topcsapat ellen – extrém esetben – még a filozófiából is gúnyt űzhet. Így utólag azt mondom, a szerda este egy extrém eset volt.
Nem mertem megnézni, hogy Benatia nyert-e egyáltalán párharcot. Akinek volt ehhez gyomra, ossza meg velünk az eredményt, legyen olyan jó.
Guardiolának három döntést kellett tegnap meghoznia – pechjére valamennyit még a meccs kezdete előtt, amely ütemezéstől szemmel láthatóan kívül került a slim fit szabású komfortzónán.
Az élet harc.
----- 1 -----
Mi legyen a két szélen így, hogy nincs Robben, és a másik három szélső mind balszélső? Erre azt felelte, hogy Costa megoldja majd a túloldalon, ami egyértelműen nem jó válasz volt, de még mindig kisebb kapufának tűnt ez, mint Comant előrántani a cilinderből egy ilyen meccsen.
Csak mondom, hogy bár most valamiért mindenki leborul a kozsótincset méltatlanul tarkóra száműző fhanszia előtt, a büdös nagy helyzet az, hogy egyetlen egyszer sem tudta megverni a kétszáz éves, hullafáradt Evrát, és sajnos mást se. Ettől még csudaszépet kanyarított Müller fejére, sikongattam én is, mint az életét féltő süldő, de ha akkor ott Evra a csapattársaival ellentétben kap még levegőt, és van ereje agya picsán rúgni a labdát, akkor az egészből lófasz sincs.
Costa variálása védhető volt, még ha nem is működött. Ribéry már nagyon nyűgös, ha beleszólnak a napi rutinjába és lemarad a bélyeggyűjtők ötpercéről.
Coman viszont egyetlen cselt sem tud megcsinálni stresszhelyzetben, ha nem a Werder ütemtelenül forgolódó balbekkje mellett kell elgaloppozni.
----- 2 -----
Másrészt ott volt a Benatia-Kimmich vagy Alaba-Kimmich dilemma, amiből pocsékul sikerült kijönni, mivel újfent bebizonyosodott, hogy a keret bármely tetszőleges, másik posztra dedikált játékosa használhatóbb védő, mint a marokkói díva. Alaba egészen biztosan, Kimmichről nem is beszélve, bár amit az első gólnál láttunk, azért ébenfekete Dávidunk is megérdemelne egy akkora pofont, hogy az Allianz melletti szélerőmű hófehér lapátja adja a másikat.
Sajnos évente egy ilyet garantáltan lehoz, és erre csak akkor lehetne legalább részben mentség, hogy ő eredetileg tízesben szeret játszani, ha ez bárkit érdekelne ebben a rideg és kegyetlen világban.
Az elsőnél egyébként sokkal érdekesebb volt a második beszopott gól, itt ugyanis három, tehát kettőnél is több lehetősége volt, azaz lett volna a csapatnak egy taktikai szabálytalansággal megelőzni a nyilvánvalóan küszöbön álló katasztrófát – sajnos sem Alabának, sem a bebőrözött Benatiának, sem pedig Kimmichnek nem jutott ez eszébe. Ebből másfél érthető, de a középső kurvára nem.
----- 3 -----
Harmadrészt pedig ott volt Xabi apó, az örök téma, Bajorország filmsztár alkatú Galaschek Pétere, márpedig egy Vasas-legendát még úgy se lehet utálni, ha csak a reinkarnációját látjuk, mindez viszont a lényegen mit sem változtat.
Immáron két éve nem kellene Alonsónak ezt a kieséses szakaszt ilyen közelről nézni, valahogy mégis itt tartunk még mindig, ami végtelenül lesújtó.
Nem tudom, említettem-e már, hogy mennyire eszméletlenül stílusos ez az ember.
Mióta olvastam, hogy Kroos állítólag szívesen követné Özilt a negyedikekhez, inkább már csak vicces ez az egész, de nyugi, tudom, Guardiola nem akarta eladni Tonit.
Viszont állítólag Vidalt sem ő akarta, amiből persze nem tudjuk, mi igaz, de az ősz alapján úgy tűnt, hogy – ha volt ilyen azok között, akiknek kikérték a véleményét, akkor – az ellenzőknek volt igaza.
Ennek ellenére jött, és most elmondhatjuk, hogy ez a csávó egy állat, mindössze baromi nehéz felkelteni az érdeklődését. Idén eddig három meccs tudta lázba hozni, a Juve elleni párharc, illetve a Dortmund elleni rangadó, ami nekem egy kicsit kevéskének tűnik, de az után, amit lehozott szerdán, kussolok.
Nem kenyerem a blaszfémia, de a Fertig listán durva dolgok hangzottak el, mint például:
"Vidal kicsit Bastiant idézte"
Errefelé ezeket nem osztogatják olyan könnyedén.
Vidal mellett a másik félelmetes állat Douglas Costa volt, teljesen egyértelműen olvashattuk a fejére mediterrán akcentussal felírt nemárbazmeget. Amikor azt láttam, hogy százkilencvehetedjére is nekimegy leszegett fejjel a falnak, egészen elérzékenyültem.
Őszintén mondom, hogy megmozdult bennem valami a bulldogfejű brazil iránt, és nem csak a Lewandowski fejére ragasztott tökéletes kifli miatt, mivel azt a jó öreg Gigi tette igazán tökéletessé érthetetlen tétlenségével.
Thomas Müller pedig továbbra is ugyanaz, akibe beleszerettünk, és aki már megint pont ott volt, ahol kellett.
Ha valaki tippet kért volna, kinek van sansza egyenlíteni egy ilyen meccsen a legvégén, értelemszerűen őt mondjuk be. Legendának született, és mindezt a legendává válást úgy csinálja, hogy ha elég csendben vagyunk egy-egy Bayern-meccs alatt, olykor még mostanság is hallani a távolban irtózatos üvöltéseket, amik általában arra vonatkoznak, hogy Müller nem tud futballozni.
Nem hát, muhaha.
Thomas Müllert nem lehet megunni.
Szerintem nem Müller lesz a következő cséká, hanem Neuer vagy Boa, de valószínűleg mindenki tudja, hogy ő az, aki nélkül ez a csapat biztosan nem lenne ugyanaz. Müllernek se alternatívája, se helyettese nem lehet. Ha a csapaton belül van feljebb a csapatkapitánynál, akkor ő ott toporog a hülye mozgásával, és vigyorog.
Erről jut eszembe, hogy már azt is meg kell fontolni, jövőre még Lahmmal a kezdőben megy-e neki a csapat a BL-nek. Necces ez már most is, bármennyire szar érzés beismerni.
Szinte biztosan megvan viszont idén is az elődöntő, ahol majdnem biztosan a Barca, Real, PSG csokorból tessék húzni egyet. E háromból kettő már laposra verte a passzkirály filozófiáját.
Persze már az is váratlanul fasza lenne, ha a magathi időket idéző magabiztos hazai duplák legalább egy BL-döntővel kiegészülnének. Mert ugye nem rossz ez így se, csak valami progressziót látnánk már végre, az még úgy hiányzik.
