Hajtás után lista azokról a dolgokról amiket szeretek és amiket nem.
Szeretem a labda nélküli és a labdával botladozó Müllert; az éledező instanégereket, a szélen belőtt labdákra érkező Lewykét, akit Én védtem meg GYÖRÉVEL szemben; a rántotthúst hasábbal és káposztával; amikor Robben befelé húz; a svéd építészet meglepő eredményeit; Kimcsó testét, szellemét, szemét, mozdulatait, passzait, beadásait, jellemét, karakterét; azt, hogy Alaba dugja majd a lányom; Comant is, mert hiába egyszerű szegény, mint a faék, menti a szezonunk és hiába lesz majd rá a kabát, én azért csak ráadnám; Tolissot, aki kurvára olyan ám, mint az a kis geci a Madridban, nézed milyenek a passzai? Látod, hogy csak akkor mozdul, ha kedve van? Zavar, hogy nem tud ütközni? Érted, hogy szarik rá és úgy melózik?
Nem szeretem Hámeszt, mert nem, pedig próbálom, de meggyőzhető vagyok; a szoborromboló Riberyt; a kurva hideget; azt, hogy lehetőség szintjén felmerül Klopp neve, akitől epét tudnék hányni. Ráadáasul akkor, mikor pont egy olyan gusztustalan helyen van, ahova ő maga is való, ahol évtizedek óta porcukrozzák a szart, hogy majd ez mennyire finom lesz; hogy Uliéknak fogalma sincs mi lesz jövőre; azt sem, hogy Löw azt hiszi, hogy ő klubedző; Nagelsmannt, mint lehetőséget sem; azt, hogy Tuchel jobban beszél Allegrinél németül.
Ki beszél németül?
