Azt pontosan tudjuk, hogy mennyire ellenállhatatlanul csodálatos, mennyire egyedülállóan rendkívüli, ahogy szinte szavakba sem önthetően elképzelhetetlen és lehengerlő ez az Arsenal.
CSO-DA-CSA-PAT. BESZT-LÍG.
Meg talán azt is, hogy egy tipikus angol most mit gondolhat rólunk.
Rég volt már utoljára, amikor a Premiere League ennyivel jobb és nagyszerűbb volt mindenki másnál. Amikor utoljára ilyen jól megfontolt és józan helyzetértékeléseket lehetett hallani...
De mink még emlékszünk rá, szóval azzal gondolattal is aktívan kacérkodunk, hogy...
A delfinek a második legértélmesebb faj a Földön, és nem a faszukat a tükör előtt verő hülye angolok és angol hülyék.
Na, hajtás, hitevesztett pajtás!
I love you, Pumpkin.
I love you, Honey Bunny.
ALL RIGHT, EVERYBODY BE COOL, THIS IS A ROBBÉRY!
ANY OF YOU FUCKING PRICKS MOVE,
IM GONNA EXECUTE EVERY LAST FUCKING ONE OF YOU!
Persze tudjuk, hogy nem vagyunk ott 100%-osan.
Tudjuk, hogy hol vannak a korlátaink.
De azt nem tudjuk még, hogy merre visz az út.
Hát hogyan tudnánk?!
De azt tudjuk, hogy miért vagyunk itt...
Tudjuk, hogy mire vagyunk képesek...
Tudjuk, hogy mit akarunk....
És itt van a szezonja a gyümölcsnek.
Lázban égtek, egy utolsó táncra hívtok, mielőtt a győzelem édes ízét élvezhetnétek már... De...
Megmondom, hogy mi lesz most:
Bin kein Tänzer.
Vagy valami ilyesmi...
