Lajtán innen, Kassán túl, az a történet dúl, hogy...
Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón
S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár.
Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant,
Künn az ajtón mintha roppant halkan roppanna a zár...
Vendég lesz az... A Tottenham tán.
Az lesz, más ki lenne már?
A szaros Arsenal?
Martin Ødegaard?
Arteta, a cár?
Nem.
Éj volt künn, más semmi már.
Rémült szívem izgatottan lüktetett s én csitítottam:
Látogató lesz az ottan, azért roppan künn a zár,
Késő vendég lesz az ottan, azért roppan künn a zár,
Az lesz, más ki lenne már?
Hát már mi lenne az, ha csak az éjfekete vár...
Azzal ablakom kitártam s íme garral, hetyke-bátran
Fallosz szobrán megült Judy, mint kit helye vár,-
Ült, nem is moccanva már.
Jajj... A mesebeli lómadár...
A ki-bebaszott, kurva Real...
Faszom... Tony Krússzal...
Angol Tom Cruise-zal...
Hát, ez szürreál, és...
Valakinek a hetykéjére WC-deszka vár, szóval...
Tudom, anya...
És ma estére azt csiripeli a madár...
Hogy kell még majd valami más...
Mert rázendített a dalosmadár:
"A bajorokra újabb kiesés vár!"
Sohamár. Kölcsön kenyér visszajár.
"Minden kilátás sivár"
Kussolj már, vagy jön a szájzár...
"Aki nem győztes, az így jár!"
Soha már - a gondolat, ami bennem motoszkál.
"Nincs semmilyen reménysugár!"
Persze, de jön majd Kane és tele lesz szarva a piszoár!
"Úgyis behúzza a Real!"
Soha - soha már! Csak várj!
"Megint megfújja a hazait a madár!"
Károgta tovább ez az énektanár.
Hát a kurva anyád, te istenverte szamár!
Egyszer és mindenkorra:
SOHAMÁR.
S ahogy guggolt zordon ében méltóságú tollmezében,
Gyászos kedvem mosolygóra váltotta a vén madár...
S rá a lámpa omló fényén egy pisztoly árnya száll.
Ebbe nézzél bele, ez a látóhatár:
A kakas rázár.
S lelke itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll,
Fel nem röppen, - soha már!
