ich habe fertig

Ezt a gólt küldenénk minden Németországba szakadt meleg, katalán filmrendezőnek.

Nem kell túlgondolni a poszt jelentését, egészen pontosan arról szól amire gondoltok.

Nagyot fordult velünk a világ a legutóbbi 7-1-es Bajnokok Ligája siker óta, mikor még Klinsmann alatt csaptuk földhöz, majd tapostunk rá a portugál Sportingra, többek között még Podolski-gólokkal és Müller első felnőtt góljával, hogy aztán Guardiola Barcaja szégyenítsen meg minket a következő körben. Magam sem tudom miért ezzel nyitom a posztot, de ha már a múltban merengünk, akkor tovább bolygatva azt, mondom, hogy az annyira régen volt, hogy Xabi Alonso még a Liverpoolban focizott, Gerrarddal és Mascheranoval az oldalán. Az itt eltöltött néhány hónapja, s pályán ejtett mély nyomok ellenére valahogy még mindig nehezen fogadom el, hogy a spanyol Scholes Bayern-játékos, mert azért eléggé hozzánőtt a habfehér az utóbbi években, ahogy előtte a vörös is, de próbálom élvezni, hogy egy olyan korszak ikonja oktat Münchenben, mikor focit Bajorországban keveset láthattunk.

Megpróbálom beadni Nektek, hogy örülni kell annak, amit a Schalke ellen láttatok. Én tényleg hiszek egy szebb világban, és Pep áldott jó szívében. Egyébként az új név ne tévesszen meg senkit, badstuber él tovább brazzóban.

Pénteken hozzánk is bekopogtat a fociősz, Nicklas Bendtnerrel, Luiz Gustavoval és Oliccsal egy olyan Wolfsburggal, akit már csak ezért a hármasért kedvelhetünk, bár ez inkább csak Pep meg a kor ideálja, mi inkább nevetni szoktunk az ilyen performációkon, meg lefelé köpni, ha a helyünkön vagyunk.

Bár igazából már ahhoz sincs most kedvem, szürkének érzem magam, mint Csutak, pedig lenne ok a drukkra, mert innen nézve maguk az érintettek sem tudják, hogy mi fog kisülni ebből a szezonból azon kívül, hogy idén rágósabb falat lesz a Bundesliga. A tavalyi rekord után ezzel ugyan nem vállaltam túl nagy kockázatot, de félek, hogy még Tuchel hiányában is többször leszünk úgy megverve, hogy miénk lesz a három pont, mint amennyiszer tették ezt tavaly.