Mivel györe inkább a looooolimpiára nevezett be, a többiek meg még mindig a hatása alatt vannak, hogy Lahm életében először megérezte és élvezte is a góllövés igazi ízét így gyorsan duplázott is egyet a hétvégén, így a roppant aprólékos sportszakmai vagy a trollsereget etető vicces elemzés helyett jön egy kis múltidézés, némi lamentálás, és egy lamantin.
Only for you, exkluzívan.
Ha Róma, vagyis hát Roma, akkor Müller. Elképzelni sem tudom, hogy másnak mi juthat az eszébe a farkasfalkáról, de nekem örökre beleégett a retinámba, ahogy az LvG által utolsó mentsvárként előrezavart vanBuyten lefejeli a labdát, Müller meg aszimmetrikus testtartásban, maga elől, külsővel, csavarva egy olyan lövést ereszt meg amit ember nem védhetett.
Bár addig is szimpatizáltam vele, onnantól fogva került a házi oltár kiemelt helyére, Kahn, Schweinsteiger, Lahm, Basler, Effenberg, Klinsmann (szigorúan csak játékosként) társaságába. Pofátlanság lenne azt várni most Hojbjerg, vagy még inkább Gaudino részéről, hogy valami hasonlóval kápráztatnak el, mert valószínűleg a kispad végén kapnak csak helyet, de azért reménykedni lehet persze.
A szezon eddigi leginkább várt mérkőzése lesz ez számomra. Nem azért, mert csoport másodikával játszunk, nem is azért, mert Totti már bőszen szimulált a tizenhatoson belül focizott, amikor a keretünk egy része még meg sem született, hanem azért, mert ez a meccs tűnik az eddigi legnagyobb házi feladatnak, amit Guardiolának és a csapatnak fel kell mondania. Az olaszos védekezés feltörése híresen nehezen szokott menni a tiki-taka labdatartós játékokkal, elég csak a Juve elleni meccsekre gondolni még Jupp irányítása alatt, vagy éppen Pep pár meccsére a Milan ellen, hogy Schmelzer a béka esetét ne is emlegessem fel az olasz támadók ellen a 2012-es Eb-n, ugyebár.
Az olasz védelmek nem igazán szoktak maguk alá rosálni, ha öt-tíz percekig nem találkoznak a labdával, ők nagyon jól el tudnak szaladgálni a játékszer nélkül is. És pont ez a kulcs, hogy rohangálnak. Véletlenül belekattintottam a Juve-Roma rangadóba, és ott bizony elég szépen pattogtak a mostani vendéglátók, Tottin kívül nem igazán volt játékos, aki ne vette volna komolyan a visszatámadást és a folyamatos sprintben közlekedést. Ha ez most is megvalósul, akkor bizony kellemetlen pillanatokat is szerezhet a Rafinha-Bernat kettősnek, bár, ha csak három évvel korábbra tekintünk vissza, Lahm mellett akkor DvB, Micho és Pranjic tevékenykedett, a középpályáról egy Tymo-val súlyosbítva. Ehhez képest a két agyatlan jelenléte már szinte fejlődésnek nevezhető.
Az szinte biztos, hogy olyan parádéra nem számíthatunk, mint amit a Werder ellen mutatott be a csapat, amire még Mr. Ketamin is csettintett Lahm góljánál, de hogy ideális felkészülés lesz a 'Gladbach és a BVB elleni derbikre, az biztos. Ha meg Neuer tartani tudja a sorozatát, és megint nem kap gólt (ami azért sokkal könnyebb úgy, hogy az ember előtt egy Boateng és Alaba, nem pedig egy Hummels, vagy Durm akar védekezni, mint a válogatottban), akkor már szép esténk lehet, és ha fél távnál esetleg kilenc ponttal fordulunk, akkor a halálcsoport is elég kényelmes lehet a végére.
Mint ez a lamantin:
