Nagyjából 19 fok lehett, amikor Jogi Löw és Oliver Bierhoff megérkeztek a Säbenerre. Jogi pilóta napszemüvegén visszaverődő fényből ismerős arcok köszöntek vissza. A kapitány egy bordó garbót viselt, hanyagul betűrve a homokszín nadrágjába. Már olyan formán volt ez hanyag viselet, hogy a felső a nadrág jobb zsebe felett enyhén ki volt tűrődve, valamint ezen a tájékon valamivel gyűrödtebbnek is tűnt az anyag. Ezen a ponton rendkívül fontos megjegyezni, hogy a hirtelen jött meleggel nem nagyon tudtak mit kezdeni a heréi, így azok enyhén izzadtak. Pézsma, gondolta magában a német válogatott vezetőedzője, de nem is akkora nagy baj az, sőt, hát hiszen erre buknak a lányok. Aztán hirtelen valami megzavarta a gondolatmenetét. Érezte, hogy a Le Coq Sportif márkájú hófehér zoknija átnedvesedett, és talán már a világoskék British Knights sportcipője is kapott a testnedvekből. Megszagolná, de úgy megszagolná, gondolta magában, de hirtelen valami ismételten megzavarta...
- Helló, Mester, mi járatban?
- Hátfítyelj, schak ébb a környéketh járthuk aß Ólíverrel, mert hát thavaßßal Münschen mínthik nattyon schép, ésch hát akkor már móntham isch aß Ólívernek, hóty a jó íthőre való tekintettel tólhatnánk isch egy bofásch púßát a Pírkartenpe', mert miért ne, ne schak állanthójan hajtschunk, mint a parmok, ésch akkor már arra konthóltam, míkößben tóltuk a púßát, hoty hát ninsch isch olyan meßße aß a ßäbener, mek amúgy isch ßében süt a nab, hát schak beukkrunk már, hát miért ne úkórnánk, ésch hát akkor már móntham isch aß Ólívernek, hóty ha már íty alakult, ésch bónt itt vatyunk, akkor ikkaßán találhatnánk thíß bertßet arra, hóty elújschákóljuk, hóty a tóváppiakban nem ßámítok ráthok a válokatottban. Schak jopp, ha tőlünk érteschültök róla, ésch nem aß inschtáról.
- Ejj, ez a schváb humor, Mester! Haha, de elfelejtett kacsintani!
- Ja, Thamásch, júteßßempe: eß véklekesch.
- Tessék?
- Véklekesch. Háté schűket vaty?
- Ez most akkor nem vicc?
- Nem. Aß Ólíver schem neveth. Aß Ólíver nevethne, ha wítßeset mónthanék.
- Mester, elnézést, hogy közbeszólok, és nem is szeretnék tiszteletlen lenni, de...
- Jaáajj, háßia, Schéromm, háte hól voltál ethík, háténemisch láttalak, háte hóty vaty?
- Köszönöm, Mester, jól! És maga? Itt álltam amúgy Thomas mellett. Köszöntem is, Mester.
- Háténemisch hallottam, háte hallottál valamit Ólíver, háténem, the míllyen jó hóty ít vaty, Schéromm! Háteschemm vaty már a tschabatpan.
- Ööö... Nem igazán ért...
- Bómbáschan, Schéromm! Ekkéßßen bómbáschan érßem makkam! Kőßönöm a kérthéscht! Herr Húmelß merre van?
- Itt vagyok, Mester! Az előbb kezeltünk.
- Mítschoda véletlen! Háteßsche tűnt fel! Hóty mík vannak! Két empernél is mekeschik velem eßaß abró malőr, mékhoßßá tyorsch etymáschutánpan, ésch mit ath Ischten, etyik schem válokatott már!
- Mester! Ez így most már elég hihetetlenül hangzik!
- Hát ébben eßt mónthóm én isch! Hát ennek vajon mekora az eschélye, háthe nem ikaß!?
- De hogy így ezt miért? Az az eléggé hihetetlen.
- Fiatalításch.
- 29 vagyok!
- Nem töpp?
- Nem!
- Töppnek konthóltalak.
- De miért, Mester, azt megkérdezhetem?
- Töppnek isch látßol. ßerintem. Aß Ilkay hoßßáth képescht egy fesch fiatalemper penyómáschát kelti. Mek hát joppan isch öltößik. ßerintem.
- Mester, szerintem Thomas arra gondolt, hogy miért mi? Meg ezt egyébként mi indokolja?
- Ja, értem. Fiatalításch, mónthom. Renketek a fiatal tehetsék, akik a poßitív, életikenlő ßemléletükkel ésch fiatalosch lenthűletükkel új, ekéßen frisch artßot athatnának ety schahbatnak. Ety ekkéßen új schtíluscht!
- Mint például?
- Kinter, Tah, Rüdiker, Kehrer, Jónáß Hector. Ők bélthául már píßonyítottak isch. Töppre érthemeschek, joppan akarnak.
- A Jonas 29 éves, bazmeg!!! És egy másodosztályú csapatban játszik, te fik... Áh, bazmeg, hagyjuk... Ezt nem hiszem el...
- No! Enkem schak a Lukáß tekezhet, mert neki mínthik jó a kethve, és én natyon kethvelem aßokat, akiknek jó a kethvük. Mekhát a hoßßáállásch, Schéromm! Mínthik eßa méla únthor aß artßodon! Meg a krímaßólásch, Schéromm! Mi lenne, ha neked kellene ßárnyvéthőt játßanoth, mint ßekény Jónáßnak, ésch akkor ilyen alakok, mint te, krímaßólnának?! Hm?!
- De én nem grimaszolok, Mester! Én így nézek ki!
- Babberlababb, Schéromm! Aßért íkkazán mochsolyokhatnál! Ety moscholyt mínthenki mekérthemel, Schéromm. Ety moscholyt mínthenki mekérthemel.
- Mester, nekem egy kérdésem lehetne?
- Háßia Mánú, háténemisch! Ki ne találth nekem, hoty te isch itt álltál?
- Mester, kérdezte is tőlem az előbb, hogy...
- Háthenemá, háteßsche! Hát ennek mí aß eschélye, háténbeleschemerek...
- Őt nem, Jogi.
- Őt nem?
- Őt nem.
- Háthe...
- Nem.
- Ólíver, ha te íty konthólod, hátjó, letyen íty.
- Így.
- Jóhát íkaßad isch van. Jóhátha nétyet raknánk ki, akkor jokkal monthanák, hoty...
- Jogi!
- Háthenemíkaß?!
- Jogi, ezt ezerszer megbeszéltük már!
- Johátna. Nem kotyokok, ikkaßad van. Nahátakkor enyi volt, tyerekek, máscht nem isch akartunk. Aßt hétvékén mek a minthen héten háporú, háthenemikkaß? Nehéß leß aß, a Thortmunth ellen, nehéß leß... Hátmekka Liverbool! Hátschokkßerentschét! Nabußibá!
Jögi Löw sarkon fordult, és megindult a kijárat felé. A forgóajtóban megpillantotta, ahogy Uli Hoeneß épp felé tart a parkolóból, ezért egy hirtelen jött ötlettől vezérelve azon nyomban elfingotta magát. Fűszeres. Mit is evett tegnap? Valami hüvelyest? Az ajtón kilépve az arcába csapódó friss levegő viszont ismét összezavarta a gondolatmenetét. Amikor magához tért, épp elhaladt Uli mellett, ezért biccentet egy gyorsat felé, mit sem tudva, hogy akkor most szólt-e hozzá egy szót is a klub elnöke, vagy sem, de elindult, határozott léptekkel. Még mindig 19 fok volt, sütött a nap, de Jogi ekkor levette a szemüvegét, és garbója zsebébe csúsztatta. Igen, a garbónak mellzsebe is volt...
KEIN GUTER STIL.
