Kicsit féltem a cím leírása után, mert hát mi a faszomat lehetne mondani erről a bajnokságról, akár egy mondatot is. Viszont ha már leírtam, akkor csináljuk.
Íme: ha sok év múlva fel kell majd idézni 2019-et, akkor úgy fogok rá visszautalni, mint az az év, amikor a hazai dupla besöprése előtt álló abszolút baszókutya a záró forduló előtt megszellőzteti a begyűjtött trófeák számától független edzőcserét, mert ezzel akarja motiválni a keretet - pont arra a két meccsre, amiken a trófeákat el lehetne hódítani.
Készüljünk fel, itt visszakérdeznek majd a jámbor olvasók, hogy nincs-e ebben ellentmondás, és hát mi nem tudunk mást tenni, csak széttárjuk szárnyainkat, majd finoman elvitorlázunk a viharként táncoló messzi távolba.
Jó, tessék, a lényeg:
holnap játszik tétmeccsen utoljára az Allianz gyepén Ribéry és Robben.
Minden más kurvamindegy.
Ráadásul végre legalább mindenkiről kiderül, mit tervezett arra a napra.
És Rafinha is elbúcsúzik.
Én például megöregedtem, szomorú vagyok már a búcsúknál, nem bírom a torokba szorult gombócokat, piszkosul elérzékenyültem a zsebtolvaj fejű álbrazil sajttáján is. Shame on me.
Inkább megnézem újra a homokórás videót.
