... de azért fáj, hogy az aktuális elődöntőnek megint csak ennyi a tétje.
Bohóccá válni vagy odabaszni.
Kezdőt majd update-elek, állítólag Bastian a padon ül majd, miközben Xabi apó kezd, bár olyan mindegy, csak legyünk túl rajta, engedjék már el azt a kurva nyílvesszőt.
Gyűlöltem ezt az egész évet, egyedül a Porto elleni visszavágó első félideje volt katarzis, ami elég szomorkás, lássuk be.
ami akkor kezdődne igazán jól, ha az Éljen Mátyus elseje! címet kapta volna, de mivel nem érzem igazán magaménak a szellemi terméket így inkább elmondom, hogy rohadt kellemes lett volna ebben a posztban mérlegre rakni Guardiolat, beharangozni a katalán éra legfontosabb meccsét, melyen eldőlhetne, hogy a filozófus képes-e jó edzővé vállni, a visszatérést oda, ahonnan elindultunk Londonba, de a hülye sérülések miatt nehezen tudnám őszintén bántani Pepítót, mert valójában ha hozzuk a papírformát és kiesünk a pitschába, akkor is elég az orvosi szobára mutogatni, azzal úgyis minden meg lesz magyarázva. Félig-meddig jogosan.
