Persze azé' Guardiola, meg Rafinha takaroggyá', de ma nagyon meccs day van, mert a három éves londoni tartozkodásom során a harmadik ziccert értékesítésében, már sem sérülés, sem egy, a semmiből érkező önfeláldozóan bevetődő védő sem akadályozhat meg. Úgyhogy az első öt perc kötelező csendje után teljes intenzitással belevetem magam a Grand Slamem utolsó 90 percébe.
Előzetesen ez a meccs néz ki a leginkább neccesnek, hiába ez Pep legjobb Bayernje, az Arsenal konstans értékelhetetlen a nemzetközi elithez mérve, mert hiába veri Lewy és Tomi a gólokat, mint Drótos Karesz Szalonnás Pirit három liter humbákfalvi hanyatbaszós noha után, szélsők nélkül ez kellemetlenül is kinézhet. Fog is.
Szerencsénkre kopasz filozófusunk két év előnyt, meg Toni Kroost adta a világnak, mire rájött, hogy érdemes néha széjjelhúzni a pályát, így kötve hiszem, hogy ne lenne terve erre, de azért álljon már meg a menet. Pigmenttúltengési sorrendben hiányzik, hiányozhat majd Coman, Costa, Ribery, Götze és Robben is.
Egyébként Alexis az az Olic akinek nem pattan a térdkalácsáig a labda miközben vezeti azt. Csak ennyire szeretem.
