Rögzítve a legfontosabb tényt: közel két és fél évtized után magyar edző ült le egy Bundesliga-csapat kispadjára, ugyan jelenleg még csak ideiglenesen, de meglepő lenne, ha a tegnapi mainzi győzelem, és a kalkulálható Freiuburg elleni pont után nem Dárdai Pali vinné végig ezt a tavaszt a Herthavál.
Próbáljuk ezt az egyelőre értelmezhetetlen információt a lehető legpozítvabban és reálisabban kezelni, de mivel én még a bilire szoktatás időszakában voltam mikor a korábbi Bayern-edző, Csernai Pál -szintén Berlinben- edzett egy topligás csapatot, így azért megpróbálunk majd erről kicsit beszélni, mert korábban ehhez hasonló témát maximum science fiction-ben dobhattunk fel.
Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?
Úgy gondolom csak idő kérdése, vagy a Harmadik Félidő újraindítása, hogy előkerüljenek az első megmondondóemberek a korábban szembeköpött magyar edzői társadalomból, akik majd elkezdik vízionálni a kapukat, a lehetőségeket, amiket Pali nyithat meg azzal, hogy a regnáló világbajnok, meg amúgy is a legfaszább bajnokság országában kapott kispadot, de ennél nagyobb hibát nem is követhetne el senki.
Dárdai részsikerének annyiban van köze Magyarországhoz, hogy onnan indult, de el kell felejteni azt a kétségkívül jól hangzó, s takarózásra remekül alkalmas tényt, amiket hajlamos kijátszani a szélkakas fordulékonyságát megszégyenítően helyezkedő szembeköpött magyar edzői társadalom.
Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?
Dárdai részsikere Dárdaié, senki másé.
Nem Magyarország termelte ki Palit, nem a magyar futballkultúra terméke, de ettől függetlenül is roppantul büszkének kell lennünk arra, hogy egy ilyen karakteres magyar férfi a pécsi salakról megteremtette saját magának egy olyan karrier lehetőségét, amire olyan országokban is felkapják majd a fejüket, ahol még van futball.
Az nem kérdés, hogy Magyaroszágon Dárdai már most nemzeti hős státuszban lélegzik, (már most mosoly jelenik meg az arcomon, ha arra, hogy gondolok, hogy mi lesz akkor, ha megverjük Budapesten a románokat) maga is utalt arra, hogy elképesztő szeretetet kap a szurkolóktól, de borzasztó jó látni, hogy Ő még ezzel sem elégszik meg, többre és többre vágyik.
Valahol furcsa is, hogy ilyen csodálattal és tisztelettel nézek fel egy tiszta, alázatos, intelligens, motivált, szakterületén tájékozott emberre, mert az élet más területein, ha nem is hemzsegnek, de jóval nagyobb arányban tűnnek fel a hasonló emberek, de valahogy ezek elkerülték azokat a pozíciókat a magyar labdarúgásban, amik komolyabban előremozdíthatnák a játékunkat.
Fülembe forró ólmot öntsetek,
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.
Dárdai személye inkább egy üzenet, egy szimbólum, ami kicsit engem Jimmy Hoganre, a magyar -és közép-kelet európai- foci atyjára emlékeztet, aki külföldről, egy más kultúrából, ötletekkel, kreativítással teli "tanította" az erre vevő, szomjazó magyarokat. A fény mely áthatolhat a ködön, s új motivációt, új értékrendet adhat a focink egy erre vevő rétegének.
Hogy vele stílus is érkezhet azt egyelőre nehéz megállapítani. Annyi biztos, hogy Pali tagadhatatlanul a német iskola terméke az öt felnőtt meccse alapján, ami támpontot adhat ahhoz, hogy honnan is fogja meríteni kétszáz bajnoki után az ötleteket Pali, ha nem reaktív focira kényszerül, mint Finnország vagy a Mainz ellen. Mivel jelenleg sem az otthoni akadémiáknak, sem magának a szövetségnek nincsen átfogó terve arról, hogy milyen focit is kellene játszani a magyar fiataloknak, s az első osztályban, hol olasz, hol spanyol, hol portugál edzők tűnnek fel, így az sem kizárt, hogy néhány év múlva láthatunk majd egy counter pressing-elő Debrecent.
De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar.
Reálisan nézve azért arrra is van sansz, hogy Palinak nem úgy alakul majd a következő két meccs a válogatottal vagy a Berlinnel a tavasz, de valahogy amikor hallgatom, nézem, akkor ezt egyszerűen nem tudom elképzelni.
Free magyarfutball! Free Dárdaipali!
