ami akkor kezdődne igazán jól, ha az Éljen Mátyus elseje! címet kapta volna, de mivel nem érzem igazán magaménak a szellemi terméket így inkább elmondom, hogy rohadt kellemes lett volna ebben a posztban mérlegre rakni Guardiolat, beharangozni a katalán éra legfontosabb meccsét, melyen eldőlhetne, hogy a filozófus képes-e jó edzővé vállni, a visszatérést oda, ahonnan elindultunk Londonba, de a hülye sérülések miatt nehezen tudnám őszintén bántani Pepítót, mert valójában ha hozzuk a papírformát és kiesünk a pitschába, akkor is elég az orvosi szobára mutogatni, azzal úgyis minden meg lesz magyarázva. Félig-meddig jogosan.
Mert ugyan lehetne azon vitatkozni, hogy a kérésére megvett Götzéről még miért mindig az exkispesti Vernes Rikárdó jut eszembe, ahelyett, hogy arról beszélnénk, hogy miként is szaggatja le a mezt Ribről és játszik úgy, ahogy eljött Dortmundból, de nincs értelme, mert a német Koplárovics haszontalan. Végigpörgetve a két évét, gyakorlatilag nem volt olyan poszt a támadóharmadban, ahol nem kapott volna lehetőséget, a legkülönbözőbb feladatokkal, de mikor a szélre került, akkor a szabadságot hiányoltuk, mikor középre, akkor az agresszivítást, mikor előre, akkor a fizikumot, mikor valójában csak rossz döntéseket hoz. Nem most szeretnék abba belemenni, hogy ez kinek a felelőssége, de tény, hogy szinteket esik vissza a csapat Robbery nélkül. Ugyan nem állítom azt, hogy Thiago ezen nem javít, mert nem lenne igaz, de nekem most nagyon hiányzik az a Robben, aki az ősszel a semmiből is belőtte.
Furcsa módon a francia hiánya nem tűnik akkora veszteségnek, mert azt érzem, hogy amire készül Pep ott nincs is akkora szükség rá. Jobban fájna Lewandowski hiánya, aki a hibátlanul hozott dzekoizmus nihiljéből már pont azt mutatja, amit én kinézek a keménylegény attitűdjét sugárzó polákból. Persze, ha Bernat lép pályára Rafinha előtt, akkor mindent visszavonok, mert egyrészről szerintem nem fog, másrészről, akkor kurva nagy gáz lesz, hiába örültem például a Dortmund ellen bemutatott performansznak, annak is különösen az első félidős intervallumának, Berni továbbra is agyhalott.
Félve merek olyan dolgokról beszélni, mint a labda leadása a Barcelonanak, különösen a Camp Nou-ban, ami egyszerre Pep bölcsője, almamátere és doktorijának helyszíne, de valahol, akkor ott nem kell bizonyítania, hogy képes megszerezni a labdát, ami egy olyan komplexusos, bizonyítási kényszertől szenvedő fociőrültnél, mint Ő, a lelki terhek elvesztés egészen új távlatokat nyithat a gondolkodásában.
A alapjátékhoz szükséges kulcsjátékosok hiánya miatt, amivel szerintem garantált vereséget szenvednék, muszáj lesz valami mást kitalálnia és ebből még kellemes dolgok is kisülhetnek. Persze nehéz elhinni, hogy Pep nem azt választja, amit Cholo évek óta csinál, a Barca ellen azért kevesebb sikerrel, hogy megpróbálja 40 méteren széjjelpárharcolni Messiéket és a másodvonalas középpályát megaddig nyomni, amíg nem mi találjuk az első gólt.
Vagy azt is megpróbálhatnánk, ami nagyjából működött Dortmundban a bajnokin, leparkolhatnánk a hátsó hármast a box elé, és ebben az esetben Csábi újabb kapitális hibájától sem kellene rettegni, ha már Lahm biztosan középpályás lesz
Abban nem hiszek, hogy a Porto elleni taktika működhetne, mert az kizárt, hogy a Barca is brémai attitűddel, kitágított, bevazelinezett ánusszal várja majd, hogy átrobogjunk rajtuk illetve ez a két meccs nem is 1-3-ról kezdődik.
Azt mondja coelhonora, hogy nem a legszerencsésebb visszatérni oda idegenként, ami az otthonod volt, és ezt nem csak azért hoztam elő, mert nem hagy nyugodni a gondolat, hogy melyik öltözőből fog hangosabban szólni a Coldplay, hanem, mert két éve a Camp Nou München katalán körzetévé vált.
Nézem az instás képeket, ahol Bastian olyan felszabadultan mosolyog, mint Brazília minden képen, aminek nyoma sem volt két éve, és nem csak azért, mert nem volt instagramja, hanem most egy teljesen más érzelmi állapotban kell megtartani a világ legjobbja címet -főleg- azoknak a játékosoknak, akik valójában nem is tettek érte abban a szezonban. Nem hátrányként szeretném ezt feltűntetni, csak most olyan átmeneti állapotban van a csapat, hogy a Super Bayern húzónevei közül sem Kroos, sem Robbery, sem Mandzukic, sem Bastian, sem Alaba, sem Jupp, sem Javi, különböző okok miatt, már nem tőlt már be olyan szerepet, mint akkor, így helyettük van most Thiago, Lewandowski, Alonso, Götze, a két nyomorék a szélen és elsősorban Pep, akiktől ugyanazt várja el az egyszerű szurkoló, mint tette azt Juppéktól: szerepeljenek a Bayernhez méltóan.
Úgyhogy éljenek a párharcok, éljen Mátyus eljese, éljen a bajor busz, éljen Pep, éljen Thiago éljen a 7up!
Mia san mia!
