Néhány napja az akkori lelkiállapotomnak megfelelően kijelentettem, hogy a lelkem kicsit megnyugodott az összejött döntő végett, amit hét éve üldöztek a Jupp-éra utáni kirakatigazolások és azok, akik a Donnal átélték Londont és Münchent.
Bevallom, ezt legalább két és fél napig valóban így gondoltam, majd próbáltam kitűzni a klub következő célját, amihez elengedhetetlen, hogy a végén ne úgy álljunk, amit nem szeretnénk.
