Halljátok Bavaria népei!
Elfogtunk egy levelet. Egy kivert bölcs szavait tolmácsolom, ich bitte um Verzeihung, tolmácsolhatom nektek, kit hallatlan üdvrivalgás közepette búcsúztattunk, bár tudtuk, ennél egy darabig csak rosszabb lehet.
Egy pergamen, melyet hollandusról fejtettünk vissza iskolázatlan, ámde betanított elfekkel, hogy ti is lássátok, halljátok szavait, no, meg hogy elkerüljük a páni pánikot.
Élünk, mint a hal vízben. Senki se higgyen a bűbájnak!
Ifjú Dávid!
Szomorú csillag szülte az elhatározást, hogy tollamat ismét megragadjam, féltő szavaimat remegő tintámmal feléd intézzem, hisz a legmélyebb bánat az, ami szívemet vaskarmokkal markolásssza, ha csak egy pillanatig is elmerengek azon, ahogy fiam, az eltévedt minion, éppen túlad a gyermeki ártatlanságon, mint egy dúvad. Kopik ki belőle mind a tünemény szikrája eme satáni kísérlet során, hol sakkbábú csupán, amely nem is tartogathat számára, számomra, számunkra mást, csakis csupa csalódást, s kételyek közt elszenvedett halált.
Legkedvesebb tanítványom, Alabárdos Györgynek, az Alpok tudós sámánjának sarja, kiben oly erősnek láttam a hitet, be kell valljam néked: ébenfekete ragyogásod sosem tűnt még ily haloványnak, az én szemeim pedig igazak, s pediglen nem csalnak, soha.
Persze tudom jól, a máchinéria, melynek működtetésére a gaz troll egyinges csatlósai feleskettek, valójában pokolfajzatnak játékszere. Elhomályosít mégoly sziporkázó elméket, elaluszik bennük a nietzschei tűz, bűvereje rabigába űz makulátlan, de zsengeségük okán könnyen megvezethető lelkeket. Csak engem nem!
Könnyem némán elejtem, szinte jöttöm felejtem, Én!, mikoron a Tulipános Könyv legfrissebb bekezdését (természetesen mellékelten, okulásod céljából, három, öt, és még két kötetben) holmi hamis hispán hisztérika helytelenül használja. Hja, használhatja! Mert megengedem! Mert megtehetem. A balgatag oly tehetetlen, mételye a nehéz test, de Dávid, sorsod ne feledd! Sorsod az, s egy utad, melyet egy csinos piros tulipánttal írtam elő neked.
Látád a tehetséges I. Nagy Antont, ahogy tanácsomra fellázadt a herceged meg a főkapitányod piszkos ármánykodása ellen. Elszegődött a Fehér seregbe, mert bizton tudta, hol a helye, hajdan még míves kesztyűjét is levetette, tüntetőlegesen. Mert cimborálnak ezek az ördöggel, céljuk hogy törpökkel népesítsék be a Fekete-erdőt, a főbíró meg csak egyen tepertőt, börtönben, majd ők őrködnek, fele királyság fölött.
De jajj, elég a keserűségről, végül is a hős regél, kit majdnem kitaszított Németalföld, csak mert eddigelé nem fogták föl! Lám Albion alantas népe megértette, ha várnak reám epkedve, valóban, szeretettel, akkor csodálhatnak, csodálattal, ahogy begördülök tüzet hozva, lóval, szekeremmel. Tja, az Anglikum! Van mélység, de hitvány itt a fizikum! Felőlem mehet a só a hivatalba. Tudod, az egyén téved, a rendszerem meg nem, hiszen Én teremtettem. Hiszem, van még remény, van számodra megannyi hely! Fogadd hát tanácsom: például Manchester!
Maradok mestered:
Alajos, az első az egyetlen
P.S. Nem rátarti, csak kiváló
Ímhol a válasz, postafordultával:
Vén, hülye, buzeráns bunkó, hogy harapna ketté supa-supa Gattuso!
Tisztelettel:
Senor Super-Super Pep, Alabárdos Dávid törvényes gyámja, ki Kallenegger herceget szolgálja
ui: faszodra húzzad a tulipántod, jedes fucking Spiel!
