Tudom, hogy a nagy átlag szerint normális posztot érdemelne (amúgy aki ezt bekommenteli, azt bannoljuk a picsába), de egyszerűen teljesen értelmetlennek gondolom a nyilvánvalót masszírozni háromezerötszáz karakteren keresztül. Ezért egyetlen gondolatot szeretnék hozzátenni ahhoz, amihez se hozzátenni nem lehet, se elvenni belőle, mert így kerek és tökéletes.
Lahm jelentőségét, a küszöbön álló hiányának súlyát és összességében a sportember kaliberét egyetlen mondattal, vagy sokkal inkább érzéssel tudom kifejezni:
pont ugyanolyan nehéz lesz feldolgozni, hogy nem az ő neve jön Neuer után, mint amikor azt kellett megszokni, hogy a sort nem Kahn indítja.
Bizonyos szempontból könnyebb volt Schweinsteigeré, mert ott voltak indulatok, amik legalább látszólag megoldanak az életben egy csomó mindent, de itt csak a végtelen szomorúság van, meg a kibaszott öreg vagyok én is feeling fura hangulata.
Búcsúzóul megmutatom a kedvenc gifemet Lahm-ról, és csak remélni tudom, hogy utána nem egy Rensing, de még csak nem is egy Kraft jön Joshua személyében.
Illetve a rend kedvéért itt a videó is, amit már mindenki megnézett Facebookon.
