Meg aztán az, hogy...
A párharcokat meg kell nyerned, ha meg akarod nyerni a futballmérkőzést.
Mert utána elfogynak a szavak... No expression, no expression...
Ha a frankót meg az élest jó előre bemondta az egyik legnagyobbunk...
És azt is elég régóta tudjuk már, hogy elég nehéz 2-3 passzal átjátszani egy atombunkert.
Persze tudom, ott van még Bernat is... Izé... Hát, mea culpa... Jó fiú.
Mondhatnám azt is, hogy ha ezen a napon csak egy épkézláb beadást nézel végig, akkor lehetőleg ez legyen az:
De nem mondom, mert ez a posztban már a második, meg amúgy sem vagyunk egy sportgázai övezet, és ezért inkább azt kívánom, hogy ne ez legyen egyben az utolsó értékelhető beadása is az idén.
Egyébként azt gondoltad volna, hogy ezeken a hasábokon felbukkan majd egy Iniesta, méghozzá pont ezzel a pár perccel?
Pedig de, és még elmagyarázni sem fogom.
Na, tsiágó, sporttársak!
Legyetek jók, maradjatok Alaba, ne igyatok irónia nélküli 7up-ot, és ne feledjétek, hogy a futball zene, Guardiola pedig a fodball van Gaalja.
Ellenben egy percig se higgyetek a bűbájnak, élünk, mint hal a vízben, ott vagyunk, ahol a part szakad...
Béke.
