OLVASTAD MÁR?
 
Danke Schweini!
Nincs felesleges szájtépés, nincsenek nagy szavak, emocionális töltet, trófeák felsorolása, kvázi nekrológ, de Schweini hazalátogatott, és ha már itt volt, kitüntették és elbúcsúzott az Allianztól és a szurkolóktól.
 
Túlélték, mégis meghaltak
Főleg azért, mert a Bayern mögötti német klubfutball egészen rohamos tempóban indult el a súytalanná válás útján, de egyébként azért is, mert a soha nem látott támogatottságot élvező Jupp Heynckes végérvényesen visszavonul, szóval ez a két tényező miatt...
 
Minket nem érhet fiaskó, nálunk játszik a Tolisso
Hajtás után lista azokról a dolgokról amiket szeretek és amiket nem.

Bár sose szerettem keverni a két blogot, de mivel a Gastarbeiter sajnos hősi halált halt, kénytelen vagyok ide leírni, hogy mennyire semmi kedvem nincs felsorolni, mit kéne változtatni a német válogatott kezdőcsapatán annak érdekében, hogy ne égjen még egyszer akkorát, mint Mexikó ellen.

Azt viszont továbbra is szeretném pixelekbe önteni, hogy biztos fájdalmas nézni azt az embert ott Kroos mellett, de Khedira csak  szimplán teljesen átlagos abban, amiben a legjobb, és ezt úgy kell érteni, ahogy mondom. Nem tudjuk ugye, hogy miben jó, szóval ez így ül, ne olvasd el még egyszer.

 

Szintúgy lehet beszélgetni arról, hogy mi a faszomat keres Draxler a kezdőben és miért csak Brandt az alternatívája, illetve Müllert miért ott kell hetvenhetedjére is erőltetni, ahol gyári garanciát vállalnak a silánynál is silányabb teljesítményre.

Ezek mind valid dolgok, ahogy az is, hogy én például nem tudom, mivel érdemelte ki helyét a kezdőben Werner. Nézem a srácot és azt látom a tekintetében, hogy mindig kicsit a kijáratot keresi, de nem úgy, mint James Bourne, hanem úgy, mint egy üregi nyúl, aki egy rétisas árnyékát véli felfedezni állandóan, holott az csak a spider cam.

Szóval ezek dolgok, amik léteznek - masszírozhatjuk, töfködhetjük, csak tessék.

Fentiekkel szemben viszont nem érdemes beszélni arról, hogy a világ messze legrosszabb futballistája Mesut Özil. Talán objektíve nem ő, de sok szempontból mégis. Elég lenne megemlíteni, hogy megtestesít majdnem mindent, ami gyűlöletes a pályán, aztán lezárni a gondolatmenetet azzal az arányszámmal, ami az utolsó jól sikerült meccs és a játékos - tényleges és átvitt értelemben vett - pozíciója közti fontosság alapján számolja ki, mekkorára duzzadt murvás fasszal kéne jobb belátásra bírni az alanyt, vagy mondjuk a saját elmepalotájában eltévedt edzőjét.

Ha lehet választani, inkább essünk túl a dolgon a csoportkörben, mint hogy meg kelljen néznem az egyik legcsodálatosabb futballélmény inverzét, amelynek egy boldog Neymar is része lenne.

Amint ez megtörténik, posztot fog kapni az a régi elméletem, miszerint elvből nem szabadna a korábbi győztesek közül senkit játszatni egy címvédésre hajtó csapatban, legyen szó akár Eb-ről, akár vébéről.  A végeredmény ugyanis egy nagy halom fos lesz, bármi is történik most a sok sárga világítótorony ellen.

És most nézem, bazmeg, hogy Rüdiger...

Még mielőtt osztanád a frankót meg az élest, figyelmedbe ajánljuk blogunk multimédiás tartalmait is.


comments powered by Disqus