OLVASTAD MÁR?
 
Danke Schweini!
Nincs felesleges szájtépés, nincsenek nagy szavak, emocionális töltet, trófeák felsorolása, kvázi nekrológ, de Schweini hazalátogatott, és ha már itt volt, kitüntették és elbúcsúzott az Allianztól és a szurkolóktól.
 
Már az sem érdekel, miért nem érdekel
Bár sose szerettem keverni a két blogot, de mivel a Gastarbeiter sajnos hősi halált halt, kénytelen vagyok ide leírni, hogy mennyire semmi kedvem nincs felsorolni, mit kéne változtatni a német válogatott kezdőcsapatán annak érdekében, hogy ne égjen még egyszer akkorát,...
 
Túlélték, mégis meghaltak
Főleg azért, mert a Bayern mögötti német klubfutball egészen rohamos tempóban indult el a súytalanná válás útján, de egyébként azért is, mert a soha nem látott támogatottságot élvező Jupp Heynckes végérvényesen visszavonul, szóval ez a két tényező miatt...

Hervasztó mindenképp

Nincs tovább, végérvényesen megöregedtem, most már nem csak a nagy öregek, hanem a velem egykorúak is visszavonulgatnak. Most éppen Lahm. Bizony, a pici Lahm, a legkisfiúasabb arccal megáldott világklasszis, a jobb oldal fáradhatatlan szélsője, a 2006-os világbajnokság nyitótalálatának bombázója, meg úgy általában ő az egyedüli a földön, akit sehol nem utálnak.

 

Igazából már nagyon régen lehetett sejteni, hogy a 2017-es év lesz az utolsó neki, hiába van szerződése jövőre is. Egyre többször lehetett rajta látni, hogy fáradt, Pep majd most már Carlo is egyre gyakrabban pihentette őt a heti két meccses terhelések közben. Ő maga is azt mondta, hogy nem érzi már az erőt, hogy 2018-ban is vért kelljen izzadnia. Nem baj, meg lehet érteni, csak közben azért kurvára fáj is a dolog. Schweini távozása után egy újabb olyan játékos hagyja el a csapatot, aki egész generációk számára egyet jelentett a Bayernnel. Identifikationsfigur, ahogy a  művelt német mondaná.

Ami igazán érthetetlenné és furcsává teszi az egészet, hogy mindez a tegnap esti wolfsburg elleni kínlódás közben kapott szárnyra, és a meccs utáni interjúk során ismerte el a riporterek folyamatos kérdéseire. Egy olyan játékosról beszélünk, aki még azt is előre megtervezi, hogy  négy év múlva egy derűs nyári alkonyon a rizottója mellé melyik bort fogja majd kinyitni miután megivott három és fél deci vizet. Nem egy reaktív ember, egy hűbelebalázs, na.

De ha már lúd, legyen kövér, nem csak azt jelentette be, hogy a játékkal felhagy, hanem azt is, hogy 2017 június harmincadika után a privát életben akar elhelyezkedni, vagyis nem lesz sportigazgató, nem vállal szerepet a Bayernnél semmilyen szinten. Egy hatalmas WTF felirat a homlokomra, és tényleg nem értem, mi van itt. Kalle konkrétan őt tolta fél éve, Uli sem ellenkezett nagyon, nem is nagyon nézték a piacot. Erre... jó értem én, hogy Lahm megfontoltságában nem akar egy második Nerlinger lenni, meg elnézve, hogy a csapat köreiből kikerült volt játékosok közül ebben a században milyen sikerrátával kezdtek neki a munkának... jobb is, hogy egy kis tapasztalatot szerez a nagyvilágban. De jelenleg nem tudom és nem is akarom elképzelni azt az időszakot, amikor a Säbeneren nem lehet megtalálni Lahmot.

Ennek fényében furcsa volt a mostani beismerés, mint ahogy az erre adott Bayernes reakciók is erről árulkodtak. Az hogy Kalle nem értette, egy dolog, de hogy még Uli is meglepődött az már beszédesebb. A csapat meg most gondolkodhat, hogy milyen ajándékot fog neki adni. Ha már a válogatott a búcsútornáján elhozta a vb-címet, akkor illene itt is stílusosan búcsúzni. If you know what I mean...

Még mielőtt osztanád a frankót meg az élest, figyelmedbe ajánljuk blogunk multimédiás tartalmait is.


comments powered by Disqus