OLVASTAD MÁR?
 
Amíg fáj, addig tudod, hogy élsz
Baszki, tényleg semmi jelentősége, meg ez a meccs aztán végképp nem rajta ment el, de ha a Bayern München ott tart, hogy egy kiesőjelölttel szemben úgy védi a 3-2-t otthon, hogy behozza a 92. percben a harmadik középhátvédet, mert egyrészt azzal is megy az idő (elsüllyedek),...
 
Danke Schweini!
Nincs felesleges szájtépés, nincsenek nagy szavak, emocionális töltet, trófeák felsorolása, kvázi nekrológ, de Schweini hazalátogatott, és ha már itt volt, kitüntették és elbúcsúzott az Allianztól és a szurkolóktól.
 
Már az sem érdekel, miért nem érdekel
Bár sose szerettem keverni a két blogot, de mivel a Gastarbeiter sajnos hősi halált halt, kénytelen vagyok ide leírni, hogy mennyire semmi kedvem nincs felsorolni, mit kéne változtatni a német válogatott kezdőcsapatán annak érdekében, hogy ne égjen még egyszer akkorát,...

Evvel a dalban mondom el

Elég könnyűnek tűnik most okosat mondani a Bayernről, főleg annak bamba edzőjéről, de leginkább az impotens játékáról. Valószínűleg a twitterterjedelemmel kompatibilis, összegző véleményeknél picit árnyaltabb a kép, és itt elsősorban nem az impotens játék mentegetésére gondolok, mert az egy halom fos, akárhonnan is nézem.

Van viszont pár apróság, amit érdemes lenne megemlíteni, és itt nem csak Kassai kurva anyjára gondolok, csókolom a kezeit, Etelka néni. Hanem.

 

Amikor Hoeness és Kalle egy fasz, akik idehozták nekünk Carlo bácsit, akkor mondjuk el, hogy a Stíluspápa után nekem se lett volna jobb ötletem. Én is Carlót hoztam volna. Meg te is. Nagyon nem értem a Nagelsmannért rajongókat, egészen megijeszt a holnaputáni érkezést nirvánaként vizionáló tömegek látványa a rengeteg Julian feliratú transzparenssel. A logika, miszerint olyat válasszunk, akinek még ideje se volt megbukni, eléggé mémriadó-gyanús, és magában hordozza a paródiává züllés kockázatát.

Amikor tombolunk és hörögve basszuk bele az asszony e-book olvasóját a tévébe, mert Carlo ősszel szenved a csapattal, a csapat meg vele, akkor azért szerintem mindannyian elmosolyodunk, hogy három évig gyepáltuk azt a szerencsétlen forradalmárt, amiért ősszel tarolta le a BL-csoportot és a Bundást, tavasszal meg letérdelt valamelyik spanyol elé és nem tudta, hogy a száját vagy a seggét nyissa-e nagyobbra.

Egyébként a mikor legyünk formában, és ha igen, akkor miért ne tavasszal témakörhöz lazán kapcsolódóan említeném meg a tavalyi negyeddöntőt, erre ugyanis lehet mondani, Carlo, bazdmeg, kicsit elcserélted a végét, de ettől még a meccs embere az egyik zászlós kretén lett.

Amikor nem teccik a rencer, mert nincs százmillióért vett Alexis, akkor nyugodtan higgadjunk le, ugyanis nem is lesz, ez nem az olaszon múlik, viszont még simán lehetsz büszke klubtag az Etihad lépcsőjén állva, ahogy az utánozhatatlan machnesteri szellő csiklandozza orcádat. Nem szabad feladni az álmokat!

Persze ettől még Tolisso eddig akkora homály, mint anno Borowski volt az anyukája által varrt Ballack-jelmezben, de azért akkor is adni kell neki némi időt meg nyolc-kilenc meccset, ha csak fogcsikorgatva sikerül ez.

Amikor azt mondjuk, hogy Ribéry már nekünk kellemetlen, akkor azon sajnos senki nem tud semmit szépíteni, mert szegény Franck már tényleg kínos. És vele együtt mindenki, aki nem merte megmondani neki.

Az egyetlen megnyugtató dolog most az, hogy mindannyian tudjuk, Carlo előbb fog elfáradni, mint hogy Uli elengedje Müllert bárhova, meg hát fontossági sorrend is létezik a világos, akár megöregedtünk, akár nem. Illetve engem az is megnyugtat kicsit, hogy Carlo annál konfliktuskerülőbb arcnak tűnik, mint hogy itt dacból elkezdje lebontani a saját szobrát. Bármit is jelentsen majd ez a gyakorlatban, edzőbuktatást vagy Kínát, ne adj isten, egy van Gaal módra előadott búcsút, amely a türelem köré van kacskaringósan felfűzve.

És bár kommentben már előjött, de nem lehet elégszer emlékeztetni rá a tisztelt egybegyűlteket, miszerint Vidal ma este emiatt nem játszhat:

Még mielőtt osztanád a frankót meg az élest, figyelmedbe ajánljuk blogunk multimédiás tartalmait is.


comments powered by Disqus