AJÁNLÓ
 
17:03
2014. 11. 05.
2010. február 10-én, azaz pontosan öt évvel és egy nappal ezelőtt lépett először tétmeccsen...
A bejegyzés folyatódik
 
17:03
2014. 11. 05.
Annyit mindenképpen szeretnénk elmondani a most befejeződött ghálával kapcsolatban, hogy Jerome...
A bejegyzés folyatódik
 
17:03
2014. 11. 05.
József nagy sétát tett, ki kell tisztítania a fejét. Visszaadni a futballt a játékosoknak....
A bejegyzés folyatódik
 
17:03
2014. 11. 05.
Megpróbálom beadni Nektek, hogy örülni kell annak, amit a Schalke ellen láttatok. Én...
A bejegyzés folyatódik
Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Maradjatok Alaba!

Gólt szerezni az egyik legfaszább érzés, a megünneplése meg nem sokkal marad el tőle, bár ha szigorúan nézzük, akkor ez a két fogalom nem különülhet el egymástól. Még ha utóbbi mozdulatsor megkezdésekor előbbi már biztosan véget ért, s a begyakorolt, általában hasonló elemek (lövés, fejelés, Gomeznek beherélés) után testünk szabaddá válhat és válik, s a legkülöbözőbb módon fejezi ki lelkünk tisztaságát, mert bármit is csinálsz gólöröm címén, az valahol te vagy. Müllerből általában egy -csak tippelem, sosem hallottam közelről- artikulálatlan tűnő üvöltés tör ki, Adebayor igazi here módjára odarohan excsapata táborához, Bale másolja a portugál cserépedényt, Robben meg, ebben teljesen biztos vagyok,  szájon csókolná saját magát, ha tehetne, annyira büszke.

Minden szinten és korban szerzett gólnak megvan az értéke, semmit sem von le az értékéből a találatnak, ha az utcák és terek helyosztólyán szerzed a pocakos kapus ellen, akin csak azért nincs három bokarögzítő, mert két lába van. Persze a cukisági faktoron sokat dob, ha mondjuk négy évesen szerzed, utána meg körberohanod a pályát.

Mindig és mindenkor illik örülni, mert ugye ezt a játékot ugyebár gólban mérik. Ez dogma. 

Addig amíg vannak gólörömök, vannak olyan őszinte arcok, mint Mülleré vagy Alabaé, nem a Ronaldo-féle ripacskodásról, meg a kikúrt rekordokról szól ez a játék, hanem az élvezetről, a közös győzelmekről, vereségekről, s ezek által közvetített értékekről szól, míg úgy nevetnek, mint azok a gyerekek, akikkel foglalkozok minden héten, addig talán az olyan gennyes kelések, mint Platini vagy Blatter sem tudja tönkrevágni a szórakozásunkat.

Persze a kölykök is majmolják Ronaldot (Ki nem szeretne a világ legjobb játékosa lenne? Komolyan!), de talán nem egy idealista álomképet hajkurászok, ha azt hiszem, hogy a srácok többsége néhány év múlva az utcák és tereken is ugyanúgy fogják majd ünnepelni a begomezelt gólokat is, még ha az aranyos gyerekekből randa angolok is lettek az évek alatt. Ennyit vár tőlük a világ, ennyit vár a focistától a szurkoló.

Maradjatok gyerekek, Maradjatok Alaba!

Címkék: Alaba, uefamafia

Még mielőtt osztanád a frankót meg az élest, figyelmedbe ajánljuk blogunk multimédiás tartalmait is.


comments powered by Disqus